Ledolgozott fél évszázad

A százesztendős Ráduly Bélát köszöntötték csütörtökön a prefektusi hivatalban. Centenáriumnyi élet címmel szervezi idén a Belügyminisztérium a kötelékébe tartozó intézmények révén az országban élő százéves személyek ünnepélyes felköszöntését és kitüntetését, amely az egyesülés századik évfordulója keretében sorra kerülő idei események sorát gazdagítja.

Nagy Zsigmond alprefektus ünnepi beszédében röviden ismertette az 1918. november 12-én a Kovászna megyei Baróton született Ráduly Béla életútját, aki egy tizenegy gyermekes család hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot, és az élete során sokféle megpróbáltatásban volt része. 

Feleségével, a tanítóképzőt végzett 92 éves Ráduly, született Fábián Annával 66 éve élnek boldog házasságban, és nem elhanyagolandó az ötvenévnyi folyamatos, pihenőszabadság nélküli munka – fűzik hozzá a jelen lévő családtagok. A tisztes kort megért házaspárnak három gyermeke született, hat unokájuk pedig már dédunokákkal is megörvendeztette őket. Ráduly Béla inaséveit követően három testvérével közösen először Baróton nyitott üzletet, majd az egykori titkosszolgálat zaklatásai elől az ország tizenegy településén élt, abban reménykedve, hogy megszűnik a kuláklistára kerülése miatti zaklatássorozat. Közben szolgált a román és a magyar hadseregben is. Hatvanhat éve, nősülését követően, Marosvásárhelyen élt és dolgozott. 

Az ünnepelt megköszönte a szép és nívós rendezvényt, arra kérve a Jóistent, hogy mindenkit segítsen meg. A hosszú élet titkáról kérdezve, a korához képest jó egészségnek és fizikai erőnlétnek örvendő ünnepelt a Madách Imre „Ember küzdj és bízva bízzál” idézettel válaszolt. Nagy Zsigmond alprefektus a szépkorú ünnepelt által megjárt küzdelmes életútra utalva Osho vallási vezetőt idézte, megjegyezve, hogy az élet állandóan változik, és minél változatosabb az élet, annál bőségesebbé válhat, és rendkívüli meglepetéseket is tartogathat. 

Ráduly Béla bácsi az ünneplő tömeg társaságában csekély segítséget vett igénybe, míg Marosvásárhely első jelentős szecessziós épületének második emeleti terméből gyalogolt le a márványoszlopok és lépcsőkarok organikus formái között a lépcsőforduló ablakainak sejtelmes ragyogásában. Bernády épülete előtt újabb csoportképeket készítettek az ünnepségre egybegyűltek.