Alexandru Rafila egészségügyi miniszter máris learatta az első babérokat: a januárban bevezetett ún. antibiotikumtörvény (amivel megpróbálták megfékezni az e gyógyszerekhez jutást) első hatásai a miniszter szerint máris megmutatkoznak: visszaesett az antibiotikumfogyasztás. Antibiotikumokat az új törvény alapján szigorúan orvosi receptre adhat ki a gyógyszertár, kivéve a sürgősségi eseteket. Az intézkedés meghozatalában bizonyára sokat nyomott a latban, hogy európai viszonylatban Románia vezet az antibiotikumfogyasztásban, ugyanakkor magas az antibiotikumrezisztencia kialakulásának kockázata. Mindez természetesen nem kellene azt jelentse, hogy Románia átesik a ló túlsó oldalára. Mert valami ilyesmi történhetett, ha a tárcavezetőnek magyarázkodnia és főleg hangsúlyoznia kellett, hogy a szigorítások ellenére nem tiltották be az antibiotikumok felírását, de ez csak indokolt esetben történhet. Amiről egyértelműen a kezelőorvos dönt, amikor is a szaktudás mellett szempont az orvos szemlélete ez ügyben és a rendelkezésére álló vizsgálatok (labor, imagisztika) eredményei. Mert, akárcsak az antibiotikum felírásának és túlzott, indokolatlan szedésének, a felírás elmulasztásának is vannak kockázatai és következményei. Ha a beteg nem kapja meg időben a megfelelő kezelést, súlyosbodhat a bakteriális fertőzése, és továbbterjedhet, szövődmények alakulhatnak ki. A vírusos és bakteriális fertőzések tünetei gyakran hasonlóak, így az orvosnak, ahhoz, hogy megállapítsa a fertőzés típusát, felállítsa a diagnózist, esetenként szüksége lenne a laboratóriumi tesztek, imagisztikai vizsgálatok eredményeire. Ám tudjuk: Romániában kevés a pénz, ezért laboratóriumi tesztekre sokszor hetekkel későbbre kap időpontot a beteg, komplex imagisztikai vizsgálatokra (CT, MRI) akár hónapokat is kell várnia a biztosítottnak. A betegség viszont nem vár, így e vizsgálatok elmulasztása számos negatív következménnyel járhat: pontatlan lehet a diagnózis, és a beteg nem kapja meg a megfelelő kezelést, ami súlyos szövődményekhez vezethet, amelyek komoly egészségi problémákat okozhatnak. Hosszú távon pedig, amint már céloztunk rá, a hiányos vagy hiányzó laboratóriumi vizsgálatok miatt a betegségek, illetve ezek szövődményeinek kezelése, a másodlagos egészségügyi ellátórendszerek (kórházak) terhelése jelentősen többe kerülhet a társadalomnak, mint a megfelelő diagnózis és kezelés biztosítása esetén. Fontos, hogy a döntéshozók megfelelő finanszírozást és forrásokat biztosítsanak az egészségügynek, hiszen ezáltal javul a betegellátás minősége és hatékonysága. Továbbá az is, hogy a gyógyszerválaszték megfelelő legyen, jelenleg azonban, amint a miniszter hangsúlyozta, „a patikusnak korlátozott antibiotikumlistája van, tehát nem lehet bármit felírni”. Korlátozott gyógyszerhozzáférés esetén viszont a betegek kezelési lehetőségei is korlátozottak.
A nagy kihívás az egyensúly megteremtése, hiszen továbbra is jelentős kockázatot és vezető halálokot jelentenek a szuperbaktériumok, amelyek rezisztensek szinte mindenre, és igen fontos a kutatás támogatása. Ebben a kontextusban igazán jó hír, hogy – amint azt az MTI közölte –, a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban a Kelet-Közép-, illetve Délkelet-Európában (elsősorban kórházakban terjedő) antibiotikumrezisztens baktériumok ellen fejlesztenek ki különleges eljárást, illetve szolgáltatást.
