(Le)hallgatásra ítélve

Új kötet jelent meg Márton Áronról

Hiánypótlónak, kiemelt fontosságúnak és érdekesnek ígérkező kötet jelent meg a napokban. A (Le)hallgatásra ítélve – Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957–1960) című, 568 oldalas könyv Márton Áron lehallgatási jegyzőkönyveinek gyűjteménye és nem csak: kiegészül számos egyéb, a püspök éle-tével, munkásságával, valamint az adott korral kapcsolatos fejezettel is. 

A kötet azokat a lehallgatási jegyzőkönyveket tartalmazza, melyeket a román államvédelmi hatóságok 1957 és 1960 között állítottak össze a Márton Áron püspök dolgozószobájában elhelyezett mikrofonnal végzett lehallgatás eredményeképpen. Forrásértékük a történész számára felbecsülhetetlen, s általuk jobban megismerhetjük Márton Áron egyházpolitikai elképzeléseit, a keleti politikához fűződő reményeit és félelmeit, kapcsolati hálóját, az állammal szembeni passzív, de olykor ellenállásra buzdító egyházfőt, a püspöki aulán belüli személyes ellentéteket, konfliktusokat, az egyházmegye és az egyházmegyei intézmények vagy akár egyes plébániák működését és nem utolsósorban a romániai kisebbség-ellenes intézkedések miatt aggódó és azok ellen tiltakozó püspököt. A jegyzőkönyveket Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu tanulmányai vezetik be, a kutatók munkáját pedig irodalomjegyzék és mutatók segítik.

A tartalomjegyzékben egyebek mellett olyan címek sorakoznak, mint Márton áron püspök élete és kora, Az erdélyi katolicizmus jellegzetességei 1918 és 1944 között és egy életút első állomásai, Az állam és a katolikus egyház összeütközése Romániában 1944 és 1960 között, Márton Áron, az integráló – 1944–1949, Márton Áron letartóztatása és pere, Márton Áron püspök román titkosszolgálati megfigyelése (1938–1960), Márton Áron püspök dossziéi a volt Securitate irattárában, Az információgyűjtés feladatával is ellátott titkosszolgálati/államvédelmi szervek rövid bemutatása (1938–1948), Márton Áron püspök megfigyelése 1938 és 1948 között, A román államvédelmi hatóság 1948 és 1960 közötti történetének rövid bemutatása, Letartóztatás, kivizsgálás és tárgyalás (1949–1951), Márton Áron börtön-évei (1951–1955), A püspök megfigyelése az 1955–1960 közötti időszakban, avagy Lehallgatási jegyzőkönyvek (1957–1960).

Az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában projekt keretében készült kötet a marosvásárhelyi Lector Kiadó, a Varadinum Alapítvány Kiadó és az Iskola Alapítvány Kiadó közös gondozásában jelent meg.

Amint azt a könyv előszavában olvashatjuk, „Márton Áron, a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye püspökének életútja megkerülhetetlen a romániai katolikus egyház 20. századi történetének megismeréséhez, egyházi pályája az egyetemes katolikus egyház jelenkori története szempontjából is tanulságos. Az életút feldolgozásának és értékelésének előfeltétele a magyar és a román történetírás együttműködése, valamint a korabeli levéltári források feltárása és szakszerű publikálása. Jelen kötet többéves kutatómunka eredménye. Az itt közölt iratok a 2000-es évek elejéig a történészek számára hozzáférhetetlenek voltak. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács levéltárának megfigyelési állományában két Márton Áronra vonatkozó személyi megfigyelési dosszié található. A dossziékat a Securitate 1956 és 1980 között állította össze. Az első, Mureş fedőnevű FI 261991. számú dosszié 174 kötetből áll 54.687 oldalon, míg a második, az Urania fedőnevű FI 209511. számú 62 kötetet tesz ki és 22.393 oldalt tartalmaz. A két dosszié 236 kötetéből 153 tartalmaz lehallgatási jegyzőkönyvet. A román államvédelem Márton Áron megfigyelésére »változatos« titkosszolgálati eszközöket és módszereket alkalmazott: ügynöki hálózatot, követéses megfigyelést, a levelezés titkos ellenőrzését és cenzúrázását, és amint azt az itt közölt iratok is alátámasztják – szobalehallgatást. (...) Márton Áron börtönből való szabadulása után (1955) nem engedte meg, hogy dolgozószobájába telefont vezessenek be, arról viszont nem volt tudomása, hogy a Securitate tisztjei 1956-ban lehallgatókészüléket helyeztek el dolgozószobája falába. A falba épített mikrofont szalagos magnetofonhoz csatlakoztatták, amelyet a várban erre a célra kialakított helyiségben helyeztek el. A napi két váltásban dolgozó államvédelmi tisztek először legépelték, románra fordították, majd kiértékelésre a bukaresti központba küldték az iratokat és a rögzített beszélgetések hangszalagjait. A gyakori áramszünetek, a magnószalag hiánya és a személyzet túlterheltsége miatt a püspök lehallgatása nem volt zökkenőmentes. Az ebédlőben, a püspök hálószobájában és a püspöki palota kertjében folyó beszélgetésekről csak ügynökök útján szerezhetett tudomást az államvédelem, ezekben a terekben nem sikerült lehallgatókészüléket elhelyezni. A különféle információk elemzése alapján az államvédelem a püspökről és környezetéről a lehallgatási jegyzőkönyveket tartotta a legértékesebb forrásnak. Ezen iratok forrásértéke történeti szempontból is kivételes, nemcsak a bennük foglalt adatok miatt. E »szövegekből« cenzúrázatlanul, utólagos kiegészítések, módosítások nélkül ismerhetjük meg Márton Áron és a vele kapcsolatot tartó személyek véleményét és álláspontját. A korszak hivatali irataiban a totalitárius hatalom diskurzusa, szemlélete érvényesül, míg a visszaemlékezéseket, naplókat vagy interjúkat szubjektivitásuk miatt csak körültekintéssel hasznosíthatjuk. A lehallgatási iratok közlése etikai kérdéseket is felvet, hiszen azok a személyiségi jogok súlyos megsértésével készültek. Ezt szem előtt tartva, a történeti megismerés szempontjából fontos iratok kutatásával és szakszerű publikálásával biztosítani kell a kutatók hozzáférését az ilyen típusú iratokhoz. A kötetben az 1957 és 1960 között keletkezett szobalehallgatási jegyzőkönyvek egy részét közöljük. (...) Nincs tudomásunk arról, hogy Márton Áron ebben az időszakban naplót vezetett volna, így a lehallgatási iratokon keresztül, ha nem is a legbelsőbb intim szférájába nyerünk betekintést, de jobban megismerhetjük az adott korszakban felelős egyházi döntéshozói pozíciót betöltő személy érvelési logikáját, vívódásait, jellemét, helyzetfelismerő képességét; az itt és a most, a hogyan és a miként kérdéseit megválaszoló püspököt.

Az iratokat időrendben, az esetek többségében teljes terjedelemben, szöveghű másolatban, szó szerint, de nem betűhíven, hanem a mai helyesírási szabályok szerint adjuk közre. A gépelési hibákat, a helytelenül leírt személy- és helységneveket kijavítottuk. Az olvashatóság érdekében külön jelzés nélkül korrigáltuk a helyesírási hibákat is. A román nyelvű beszélgetések jegyzőkönyveit magyar fordításban közöljük. Mivel a magyar nyelven folytatott beszélgetések jegyzőkönyvei nem minden esetben maradtak fenn, ezért a rendelkezésünkre álló román nyelvű jegyzőkönyvet szintén magyar nyelvű fordításban publikáljuk. Az iratokat szerkesztett címmel láttuk el, feltüntetve a beszélgetésben részt vevő személyek nevét és tisztségét, a beszélgetések főbb témáit és időpontját. (…) 

A két bevezető tanulmány elengedhetetlen útbaigazítást ad a történelmi kontextus megértéséhez és a két megfigyelési dosszié keletkezéséhez. Nem állt szándékunkban részletesen bemutatni Márton Áron életútját, hanem csak azokra a történelmi eseményekre fókuszáltunk, amelyeket a forrásgyűjtemény megértése szempontjából relevánsnak gondoltunk. Szükségesnek mutatkozott a román titkosszolgálati, hírszerzési szervek és államvédelmi hatóságok 20. századi történetének rövid összefoglalása. Részletesen bemutattuk azonban azt a folyamatot, ahogyan a fentebb felsorolt román hatóságok a püspököt megfigyelték, majd a ’40-es évek végétől terhelő bizonyítékokat gyűjtöttek róla, valamint előkészítették letartóztatását és elítélését. Továbbá betekintést nyerhetünk abba a hálózati-operatív munkába, ahogyan az ’50-es évek közepétől az immáron szabadlábon lévő Márton Áront az államvédelmi szervek megpróbálták újra börtönbe juttatni, majd ennek meghiúsulása után megkísérelték elszigetelni és semlegesíteni.”

A kötet szerzői közül Nagy Mihály Zoltán történész, a Bihar Megyei Állami Levéltár főlevéltárosa 2012-ben szerzett doktori oklevelet a Pécsi Tudományegyetemen. Kutatási területe: a romániai magyar nemzeti közösség második világháború utáni társadalmi, politikai integrációja, valamint az erdélyi magyar történelmi egyházak és a román állam viszonya. Denisa Bodeanu szintén történész, a Securitate Irattárát Vizsgáló Nemzeti Tanács tudományos munkatársa. 2009-ben szerzett doktori oklevelet a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Kutatási területe: az etnikai és vallási kisebbségek helyzete Romániában a kommunizmus időszakában, a mindennapi élet a kommunizmusban. 

A kötetet még nem mutatták be, de már kapható Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, valamint Marosvásárhelyen a Gutenberg könyvesboltokban, Kolozsváron az IDEA Könyvtérben, a Gaudeamus Librariumban, Nagyváradon az Illyés Gyula Könyvesboltban vásárolható meg (rendelhető is). Magyarországon a Fókusz-Líra láncban (meg is rendelhető: www.lira.hu). Jövő héten az Új Ember Könyvesboltban is megvásárolhatják az érdeklődők. A könyv elsőként az idén augusztus 17-e és 25-e között zajló Kolozsvári Magyar Napokon kerül bemutatásra, a második könyvbemutatónak augusztus 24-én a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum ad otthont. A marosvásárhelyi kötetismertetőre ugyancsak augusztus folyamán kerül sor, a részletekkel a későbbiekben jelentkezünk.