Látványosság helyett szégyenfolt

A főtéri műemlék tornyot kikezdte az enyészet

Minket, marosvásárhelyieket nagyon bánt, hogy a főtéri egykori ferences templom árván maradt tornya napról napra siralmasabb állapotba kerül.

Faláról mállik a vakolat, kiütött rajta a salétrom, és senkinek sem fáj, hogy a műemléket kikezdte az enyészet. Nem beszélve arról, hogy turistalátványosságként is vonzónak kellene lennie, hiszen egy olyan toronyról van szó, aminek története az átkos korszak templomrombolási törekvésének kirívó példája. Ki felel azért, hogy a műemlék torony ilyen állapotba került, kinek lenne a feladata a karbantartása és javítása? – kérdeztük Bakó Béla, közismert nevén Pál atya ferences szerzetest.

– A történet 1972-ben kezdődik, amikor a templomot lebontották. Ekkor született egy protokoll a polgármesteri hivatal és az egyház között, amit Márton Áron püspök úr csak akkor volt hajlandó aláírni, miután felszentelték az Ady negyedi új Szent Imre-templomot. A protokoll szerint a műemlék – az egykori templom alatti kripta és a templomtorony – karbantartása a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozik. Dorin Florea polgármestersége idején a torony és a kripta telekkönyvét legalább négyszer írták át a Ferenc-rend megkérdezése nélkül. A kripta valamelyik közeli blokklakás pincéjeként szerepel. Ez egy aberráció. A másik az, hogy a kriptának egy fals, az eredetitől eltérő alaprajzot készítettek, ami félrevezető. A templom, a cellák sokkal nagyobbak voltak, mint amekkora az iratokban szerepel. A kriptába nemegyszer befolyt a víz, mi nem is tudtunk róla. A sírokat kifosztották. Nagy értékeket nem találhattak, kincsek nem voltak ott, mert nagyrészt szerzetesek vannak oda eltemetve. Feltételezéseink szerint azért bontották ki a sírokat, hogy a csontokat egyetemistáknak értékesítsék. A polgármesteri hivatalban – szintén Dorin Florea polgármesterége idején – kihallgatást kértem, tájékoztattam a vezetőket arról, ami történt, de a műemlékvédelem nem lépett közbe, akkor nem számított, hogy műemléket rongáltak meg – fogalmazott Pál atya. 

Visszatérve a protokollra, amit nehezen kerítettek elő, a polgármesteri hivatalba többször is beadták, hogy megerősítsék, a karbantartás a város feladata. 

– A Ferenc-rendnek is volna annyi anyagi forrása, hogy a tornyot megjavíttassa, de a műemlékvédelem beleszól, nem hagyja jóvá. Nem is hagyhatja jóvá a mi kérésünkre, hiszen a torony hivatalosan nem a Ferenc-rend tulajdona. Évekkel ezelőtt elkezdődött egy folyamat a tulajdonjog rendezéséért, de nem tudtunk a végére járni, félbemaradt. Nem mondok nevet, de az ügyvéd, aki belevágott, eleinte azt mondta, hogy önkéntesen és díjmentesen vállalja az ügy intézését, de a végén valamilyen okból kifolyólag abbahagyta – mondta.

Tudni kell, hogy évekkel ezelőtt a polgármesteri hivatal felújíttatta a főtéri tornyot, a Szent Imre-plébánia emléktáblát helyezett el rajta, amelyen a barátok templomának rövid története szerepel. Azonban, valószínűleg azért, mert nem végeztek minőségi munkát, a torony vakolata nem bírta sokáig. 

Kérdésünkre, hogy vannak-e újabb próbálkozások a torony és a kripta tulajdonhelyzetének rendezésére, Pál atya tájékoztatott, hogy hétfőn (szept. 26-án) találkozik Novák Zoltán szenátorral, hogy részleteiben áttanulmányozzák, mit tartalmaz a szóban forgó protokoll, s valami megoldást találjanak a torony felújítása érdekében.

 – Engem azzal bíztak meg, hogy a torony és a kripta visszatelekelési folyamatát véghezvigyem, ezek visszakerüljenek a Ferenc-rend tulajdonába, és ha ez sikerül, ezt követően a munkálatokat indítsuk el. Ha nem, akkor a jelenlegi városvezetést bírjuk rá, hogy végezze el a szükséges felújítást – mondta Pál atya.

A ferences atya szerint a marosvásárhelyi főtéri templomot 1728-ban kezdték építeni, 1735-ben már állt a kolostor és a templom. A templom felszentelésére később került sor, az 1780-as években. Ötvenegy éve, 1971-ben bontatta le az akkori hatalom.