Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2023-01-06 12:00:00
„Egyszerűen csak tekints fel a csillagos égre, amikor nagyon hiányzik neked az, aki már nem lehet veled. Keresd a legfényesebbet, hiszen az lesz a te előrement szeretted! Aki mindig figyelni fog téged, mindig érzi majd a szívverésedet, aki mindig látja majd az arcodon leguruló könnyeidet, aki láthatatlanul mindig fogja majd a kezedet, gyógyítgatja, simogatja szomorú lelkedet, és mindig érezni fogja az iránta érzett, örökké tartó szeretetedet.”
(Lippai Marianna)
Már csak emlék vagy, s ez oly nehéz, hisz úgy fáj a szívem, hogy elmentél.
Álmok, emlékek, szép szavak, ez minden, ami a múltból megmaradt. Fájdalom és űr, a szív nem felejt, csak tűr és remél, hátha a múlt csodája egyszer visszatér. Szívünkben a helyedet nem pótolja semmi, míg a földön élünk, nem fogunk feledni.
Soha nem szűnik meg lelkünk gyásza érted, soha nem halványul szívünkben emléked.
Szívünk mély fájdalmával, a hiányérzet örök küzdelmével emlékezünk a szeretett édesapára,
LÁSZLÓ ALBERTRE
január 7-én, amikor 12 éve a kegyetlen halál elragadta közülünk.
Emlékét őrzi bánatos lánya, Katalin, valamint szerettei.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes! (18353-I)