Lapozó

Róka asszony: Hiszen én önt ismerni vélem! Farkas úr: Hát így kapásból: kétlem. Róka asszony: De, de. Egykor régen a stégen, amikor homok esett, és rigó dalolt az égen. Farkas úr: Hol, mikor? Róka asszony: A Lidón. Farkas úr: Valakivel összetéveszt. (Ilma Rakusa operalibrettója Láng Orsolya fordításában). Nouritsa: Vendégszerető? Elhamarkodva beszélsz, idegen, vagy nyitott szemmel álmodozol. Mikor a nap felkel, nézz jól körül, az erdőből nem maradt más, csak a farkasok. Miért tértél vissza éjnek idején, mint tolvaj, hacsak nem a bölcs gyanakvás kényszerített erre? Jól teszed, hogy résen vagy, téged itt nem várnak jó szívvel. Itt az emberek csak akkor szeretik a hősöket, ha azok halottak, vagy ha ott maradnak helyükön a nagy történelem árnyékában. Itt nincs számodra menedék. A vendégszeretet innen elmenekült. Bye-bye. (Simon Abkarian – Patkó Éva fordítása). Róka: Nagyon jól bánsz a rabokkal, fenség. Éppen ezért, meg alattvalói hűségem okán is, el kell árulnom neked valamit: Teve és Strucc puccsra készülnek ellened. Cicó: Teve és Strucc? Róka: Teve és Strucc. Cicó: Nem Teve és Róka? Róka: Nem. Cicó: Lássuk csak... legkisebb közös többszörös... Teve! De  a helyzet akkor is elég zavaros. (Székely Csaba). Kántor: Ez az ember rám parancsolt, hogy toljam le a gatyámat, aztán a hideg betonra ültetett! Közben röhögött, és azt mondogatta, tegyek panaszt az Istennél vagy a Főtitkár elvtársnál! Magam alá pisiltem, magam alá szartam, összefagyott mindenem... BI: Nem lehetne egy kicsit kevésbé trágárul? Kántor: Amikor szétfagy a töke, nem törődik a stilisztikával, naccsád! (Demény Péter). Mestermű A máltai zsidó: nagy formátumú, nagy akaratú, és saját kelepcéjébe vesző gonosztevő tragédiája. Példája születésétől mindmáig eleven: közismerten erős hatással volt a kortárs Shakespeare-re A velencei kalmár Shylock zsidójának megformálásakor, és a 2002-es müncheni Biennalén bemutatták André Wernernek a Marlowe drámájából ihletődött kamaraoperáját. Elképzelhető, milyen lenyűgöző, nagyszerű előadást teremthetne a darabból mai színpadon egy igazi jó társulat, egy szuggesztív erejű, nagy színész és egy kiváló rendező. (Jánosházy György). Pata Sola, mint Montgomery grófja,/azaz mint Gabriel de Lorges, hugenotta főúr és generális,/illetőleg a Kikiáltó, mint Angouleme, azaz mint Henri de France, a vérengző, királyi fattyú,/együtt jőnek, szinte kézenfogva, hogy váltakozva,/hosszan fölsorolják a Történelem és a Politika/Színpadán föllépendő közszereplőket. (Kovács András Ferenc). Látó, 2015. augusztus-szeptember.