Lapozó

Eddig ennyi: harminckilenc./Mint egy kalitba zárt kanári,/bambán gubbasztok a tanári/szobában, s akár egy ínyenc,//gusztálgatom tíz-óraim:/vajon milyen kis szendvicsekkel/lepett meg nejem ma meg így reggel?/– rajtuk a folpack-formalin. (Becsy András)

Eddig ennyi: harminckilenc./Mint egy kalitba zárt kanári,/bambán gubbasztok a tanári/szobában, s akár egy ínyenc,//gusztálgatom tíz-óraim:/vajon milyen kis szendvicsekkel/lepett meg nejem ma meg így reggel?/– rajtuk a folpack-formalin. (Becsy András). A vörös hajú nő a partoldalba kapaszkodott, nekünk háttal, s a fenekét kitolva várta kezelőorvosát. A doki a vízbe csusszanás után előbb teljes mellszélességgel felénk fordult, mintha csak mutatványhoz készülődne, vigyázat, csalok, aztán gyöngéden ugyan, de lendületes rutinnal rákapcsolta magát a nőre. (Kiss László). Hiába más az idő, s a tér,/ami még számít, csak összeér,/szakadunk, változunk mindannyian/hiányzol, hiányzol, fiam, fiam. (Jónás Tamás). Nem vagyok fesztelen, ezt sajnálni szoktam, se könnyed, nem vagyok jó társaság. Ha visznek, megyek, magamtól csak álldogálok, ülni jobb. Néha mindenkit nevetségesnek találok. Mosolytapasz, szednék le egy csíkot, legalább egyetlen vékony csíkot hadd vegyek le. (Vécsei Rita Andrea). Kerestem is a múltkor, se sikátor, se kocsma,/eltűnt a kígyós cégér, mintha nem is lett volna./A Montmartre-on is dühöngött a pusztulás szele,/A gnómot se találtam, hogy beszélhessek vele. (Vaszilij Bogdanov). Azok, akik látták eme grandiózus ívet megnyílni, és később összefüggésbe hozták a következő napokban lezajló eseményekkel, el fogják nekem hinni, ha azt mondom, hogy azon a napon Jézus Krisztus alászállt a földre, közénk, itt, Romániában. (Petru Cimpoeşu). Közöttük fénylő bőrű asszonyok haladnak el,/kifelé mennek környezetükből, mindig kifelé./Mindenki távolodik, s még sincs közepe a térnek – /én sem lehetek az, ennél ravaszabb a kompozíció. (Balázs Imre József). Az erdélyi beszédnek van valami olyan íze, amilyen a magyarországinak nincs: abban ízesebb, hogy életszerűbb: nemcsak úgy általában érdeklődik, nem úgy kérdez, nem úgy beszél sem önmagáról, sem a világról, sem másról, hanem – és ez a fantasztikus a székely gondolkodásmódban – erős, konkrét képszerűséggel. (Miske László). Aki véletlenül azt várná tőlem, hogy most írjam újra a székelyek történetét, azt mondom: meghagyom ezt a munkát a történészeknek (hiszen az ő feladatuk a kútfők felhasználása) én csupán a Csíki Székely Krónika szövegének és környezetének vizsgálatát végzem, és csak a legszükségesebb esetekben tévedek át a történelemtudomány területére. (Sántha Attila). A magyar irodalom egyik gyöngyszemével, Mikes Kelemen Törökországi levelek című művével kapcsolatban kevés olvasó tudja, hogy a kalandos utat megjárt kéziratot 1870 körül közvetlenül Bartakovics Béla hagyományozta az Egri Főegyházmegyei Könyvtárra... (Márton Gyöngyvér). Székelyföld, 2013. szeptember.