Lapozó
2014-02-07 14:54:51
- Kaáli Nagy Botond
Ne féljél tőle, Szandra May – /az élet már ilyen fazon:/nappalra hollós, holdas éj./De lesz még nappal, Szandra May,/mikor veled találkozom. (Demény Péter).
Ne féljél tőle, Szandra May – /az élet már ilyen fazon:/nappalra hollós, holdas éj./De lesz még nappal, Szandra May,/mikor veled találkozom. (Demény Péter). Romániai, magyar, nő (a továbbiakban: romagynő) áll az aragáz előtt, néz ki a nyitott ablakon. Romagynő nagyon tud nézni. Mint a barna éjfél. Mondhatni, kevés dolgot tud olyan jól, mint nézni. Igaz, csukott ablakon keresztül még jobban tud. Megejtőbben, szívszorítóbban, líraibban. De most nyitva van az ablak, ugyanis kipurcant a szagelszívó. (Mihálycsa Erika). Napszemcsék nyomai a vízen/illatok súlya a tüdőben/bizsergés a fogak tövénél/ez marad belőled. (Balázs Imre József). A vörös sárkány haragszik önmagára, ezért vérré változik, mondta apám, látva, hogy elámulok. Ez az ellentéte annak, ami a rózsával történik. Az ott disszolúció, ez itt koaguláció. Ott oldás, itt kötés. Ott a rendből káosz, itt a káoszból a rend. Mert a teremtés pillanatában az ég nem volt más, mint fehér kén összecsapódva a só szellemével, és megtisztítva a higany által, s ezen elem keménysége jelenik meg a levegő átlátszóságában s az égboltozatok szféráiban. Ezt erősíti meg Arisztotelész, idősebb Plinius, Albertus Magnus és mások. (Péterfy Gergely). Buddha szeme. Mélységes hegyi tó./Látom a Nagy Körforgás végtelen/színjátékát, fájdalmas, ámító/vágyak, hamiskodás és szerelem//vegyülékét, a megcsúfolt erényt,/mosolygó árulást: az életet.../látom magam, a karma foglyaként,/amely lelkemre bilincset vetett... (Jánosházy György). Kálmán azért lesz benne a reklámfüzetben, mert régimódi úriembernek látszik (és voltaképpen az is), aki ezáltal hasonlít arra a nyárligeti íróra, aki valamikor Sóstón, a Svájci Lakban töltötte előszeretettel a nyarait, s így most alkalmasnak kínálkozik arra, hogy a marketingkampány része legyen. (Csabai László). Ne félj, ha baljós szürkület/fáradt szemedre fátylát bontja./Egy féltenyérnyi égszelet/az ág hegyén a cél kolompja.//Noha a vég most idegen,/és magadra hagy az utadon,/fészket rak tán a szíveden,/ha megérkeztél, a nyugalom. (Noszlopi Botond). A második napon/amikor a vállalatot egy bármilyen autóval kellett összehasonlítanunk/és mi egy vezető nélküli rozsdás öreg Volvót választottunk/akkor megtanulhattuk micsoda hihetetlen lehetőséget jelenthet/ha az embernek felmondanak//kicsit különös volt aztán/hétfőn visszamenni a munkába/ahhoz a vezető nélküli autóhoz/és nem tudni, meddig utazhatunk még vele. (Jenny Wrangborg). Nem kell elsietni. Mindent idejében. Felfogja a művész úr egyáltalán, mit jelent fiatalnak és erősnek lenni. Én tudom. Higgye el, minden rendben, minden megoldódik a maga idejében. A fiatalság képes a megújulásra, a fiatalság nem pusztulhat el. Hit van a fiatalságban és szépség. A hit és szépség pedig nem halhat meg. A hit és szépség nem hal meg. Viszontlátásra, viszontlátásra... Kimegy. Lassan elsötétül a színpad. Vége. (Kristian Smeds). Látó, 2014. február.
