Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Érdekes, újdonságnak számító kiállítás megnyitóját tartották március 6-án, vasárnap délelőtt a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében. Ezúttal a Női Akadémia Ügyes Kezű Nők körének képviselője, Lajos Anna mutatta be nemezképeit.
A terem elnevezésének eredetét Nagy László unitárius lelkész ismertette a közönséggel. Dersi János nagybirtokos, akinek nevét az EMKE alapító tagjai között tartjuk számon, vagyonát egyházára hagyta, és a marosvásárhelyi egyházközség mellett részesült abból a székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégium is. A kultúra iránti szeretetéből kiindulva nevezték el róla azt a termet, amely Miholcsa József míves csilláraival a kultúra népszerűsítésének színhelye, évtizedek óta több mint 200 kiállítást és könyvbemutatót befogadva. A kiállítók között voltak hivatásos képzőművészek és amatőrök is, a terem lehetőséget biztosít mindazoknak, akik fontosnak tartják az önkifejezést a festészet, grafika, népművészet, az irodalom terén. Az a szép, ami a nézőnek tetszik, még akkor is, ha azt a hivatásos képzőművészek giccsnek tekintik, holott vannak olyan a modern alkotások, amelyek befogadása az átlagos kultú-rafogyasztónak sem sikerül – hangzott el többek között Nagy László ajánlásában.
A Női Akadémia céljairól, amely a Divers Egyesület székhelyén hétfő délutánonként fogadja az ügyes kezű hölgyeket, akik a kézimunkázás különböző területei iránt érdeklődnek, Koreck Mária, az egyesület elnöke számolt be. Értékelte Lajos Anna munkásságát, aki három évvel ezelőtt talált rá a nemezelésre, és azóta folyamatosan fejleszti, képezi magát. A nemezelés ősi technikáját viszi tovább, miközben fejlődik, gazdagítja tudását. Ezzel példát mutat azon asszonytársainak, akik nem vagy nehezen találják meg a helyüket ebben a jelenlegi zűrös világban. Lajos Anna viszont már gyermekeknek is tanítja a kézművességet, melegszívű, szerény teremtésként az önkéntes munkában is szívesen vesz részt – hangzott el a méltatásban.
Hadd tegyük hozzá, hogy ezenkívül egy huncut szőke kisfiú nagymamája, nevelésében szívesen segédkezik. Amint érdeklődésemre elmondta, munkáit az a törekvés szülte, hogy valami egyedit, szépet alkosson. Arra is választ kaptam, hogy miért képeket készít a nemezből; nos, régiségboltban, képkereskedésben festményekkel dolgozott. Jelenleg tűnemez technikával viszi rá a puha filc alátétre a színes gyapjút, tájakat, virágcsendéleteket, mandalákat formálva a szálakból. És a próbálkozások nyomán született a kiállítottak közül a legutóbb elkészült alkotás, egy absztrakt nemezkép gyönyörűen egymásba fonódó színes szálakból, ami egy szoba, egy csupasz fal ékessége lehet.
Kíváncsian várjuk további alkotásait, az ősmagyarok által gyakorolt technikának képkeretbe szabott modern változatát.