A lábunk is igényli az ápolást
2018-08-01 13:47:26
- Bogdán Emese
Érdekes, hogy a lábunkat, ami mindenhová elvisz bennünket, nem ápoljuk annyira, mint a kezünket.
Érdekes, hogy a lábunkat, ami mindenhová elvisz bennünket, nem ápoljuk annyira, mint a kezünket. A talpunkat, melyre egész testünk súlya nehezedik, ritkán vesszük kézbe, csak akkor figyelünk rá, amikor valamilyen fájdalmas tünetet produkál. A lúdtalpat, mely népbetegségnek számít, a lakosság 40%-a nem veszi észre. De így vagyunk a bőr- vagy körömgombával is, és a láb más betegségeivel, a fáradt láb, az ideges láb szindrómával, a vérkeringési zavarokkal. Azt, hogy a fájó, fáradt, elnehezedett láb mennyire hálás egy kellemes esti lábfürdőért, mindannyian tudjuk. Kevésbé ismert azonban, hogy lábfejünk idegvégződései más, távoli testrészekkel is kapcsolatban állnak, és a lábfej ápolásával ezekre a testrészekre, szervekre is hatással lehetünk. Ma már a szakemberek is, de a népi gyógyászat ősidők óta alkalmazza a lábfürdőt, a különböző betegségek megelőzésére vagy gyógyítására. A vizes kezeléseket,
hidroterápiákat és hatásukat általában alábecsülik. A vízterápiák hatása főképp a hőmérsékleti ingereken alapul: a hűtéssel és a melegítéssel testünk homeosztázisát fenntartó rendszereit működtetjük. Az emberi test hőszabályozása sok más funkciókör köré rendelt rendszer, ezért a meleg és hideg ingerlő hatásával egész szervrendszerekre gyakorolhatunk hatást, akár megelőzési, akár gyógyító szándékkal. A lábfürdő is a hidroterápiák közé tartozik. Szívkímélő, és viszonylag kis intenzitása miatt kis hidroterápiaként tartjuk számon, ennek ellenére a szervezet egészére gyakorolt hatása jelentős, amit a szakemberek a konszenzuális reakcióval magyaráznak. Például a lábfejtől távol eső véredények is reagálnak a lábfürdőre, és gyakran a konszenzuális reakció a helyi reakcióval azonos időben zajlik. Az emelkedő hőmérsékletű lábfürdő során jellemzően azonos idejű reakció megy végbe, közben a test távoli területein is melegedés, értágulat tapasztalható. Mint bármely fürdőterápiánál, a lábfürdőnél is a jó közérzet és a fürdőre adott egyéni reakció határozza meg a fürdőzés gyakoriságát, a dózist. Testünk termikus szempontból is elkényelmesedett a téli fűtés és a nyári légkondicionálás miatt, illetve mert viszonylag kevés időt töltünk szabad levegőn, ezért nem képes megfelelően alkalmazkodni a hideg és meleg ingerekhez. A rendszeres lábfürdő előtt azonban érdemes a kezelés ellenjavallatait is áttekinteni, illetve elgondolkodni a nem kívánt hatásokon. A lábgombásodás rosszabbodhat a rendszeres áztatástól, hiszen a gombák kedvelik a nedves környezetet, de a neurodermatitisz is negatív módon reagál a nedvességre. A nyílt sebekre, fekélyekre sem javallt. De lássuk végre a lábfürdők változatos típusait és sokoldalú hatásukat. A szakirodalom a következőket említi: a hideg lábfürdő, mely kis területen alkalmazott, nem túl intenzív hideg inger, idegcsillapító nyugtató (vagotonikus), fékezi a vegetatív idegrendszer szívre gyakorolt hatását. Ez a kezelés tehát nemcsak rövid ideig tartó felfrissülést eredményez, nyugtató jellegét megfigyelhetjük a lassuló pulzuson is. A szervezet hőszabályzásának napi ciklusát követve, a legkedvezőbb eredményt a kora délutáni órákban lehet elérni. Úgy tűnik, a hideg víznek a visszerekre gyakorolt hatása legalább annyira jó, mint az erre alkalmazott drága visszérgyógyszereké. A víztaposás: akár speciális körülmények között, akár otthoni fürdőkádban a Kneipp-terápia jelképévé vált. Fokozza az erek tónusát, a vér visszaáramlását a szív irányába, az érrendszerbe. Edző, immunerősítő és nyugtató hatású. Az emelkedő hőmérsékletű lábfürdő jól tolerálható hidroterápia, és melegítésre, általános értágításra alkalmazzák. A kívánt hatás megbízhatóbban érhető el, mint az azonnali forró ingerrel. Ez a terápia fokozza a nemi szervek, húgyutak vérkeringését, tehermentesíti a szívet, csökkenti a vérnyomást, rendbe hozza a hőháztartás zavarait, segít vazomotoros fejfájás esetén is. A váltott hőmérsékletű fürdők az északi népek hidroterápiájában mindennaposak, nem csak lábra, de az egész testre alkalmazzák, ez a magyarázata annak, hogy az influenza elkerüli őket. A hideg-meleg zuhanyozás edzi a szervezetet, erősíti az immunrendszert, javítja az erek rugalmasságát, serkenti a vérkeringést, frissít, de megoldja az alvászavart is. Ellenjavallt azonban trombózisos vagy érfekélyes esetekben. Meg kell említeni a növényi adalékokkal dúsított lábfürdők jelentőségét is, melyek fokozzák a bőrre gyakorolt gyógyító hatást (ekcéma, bőrgyulladás stb.). A tölgyfakéreg a nedvező bőrbetegségeknél, a kamillavirág a gyulladt bőr esetében jó, míg a mustárlisztes lábfürdőt a bőr ingerhatásának erősítéséért alkalmazzák. Jó hatású a kakukkfű, a rozmaring vagy szénavirág is. E növényi adalékok azonban hatásosabbak, ha ülő- vagy egész testi fürdőként alkalmazzuk. A lábfürdőket tehát a legkülönfélébb céllal alkalmazhatjuk, és számíthatunk rá, hogy nemcsak lábunkban, hanem egész testünkben érezni fogjuk a hatásukat.