Egyelőre csak kevesen kapták fel a fejüket a hírre, hogy egy, az állam intézményrendszerének javítását célzó, világbanki támogatású reformprojekt keretében megváltoztatták a közpénzek elköltésének felügyeletében illetékes számvevőszék működési szabályzatát. „Véletlenül” pont akkor, amikor eddig sosem látott mennyiségű pályázati pénz érkezik az országba a következő években, enyhül az ennek a pénznek az elköltése feletti felügyeletben illetékes fő állami szerv eljárási hatásköre és szigora.
Az elvileg a szolgáltatás minőségének javítása címkével történt szervezeti módosítások szerint ez a szerv többé nem végezhet ellenőrzéseket, csak ajánlásokat, tanácsokat adhat, amikor az önkormányzatok költekezését felügyeli. Avatatlan külső szemlélővel nem nehéz elhitetni, hogy ez tényleg egy előrelépés. De még ha így is lenne, akkor is elég furán néz ki ebben az országban, hogy egy felügyeleti szerv a saját jószántából enyhítsen az eljárásai szigorán. Márpedig a módosításokról egy január közepi intézményi közlemény szerint a számvevőszék plénuma, azaz az intézmény vezetésével megbízott 18 ember döntött. A homokszem ott van a gépezetben, hogy mint az efféle ellenőrzésekben jártas auditőrök szakszervezetének egypár nappal későbbi közleménye is jelzi, az alkotmány szerint a számvevőszék működését csak a parlament szabályozhatja organikus, azaz kétharmados szavazattöbbséggel átvihető törvények útján, lévén hogy ez a szerv a közpénzek elköltésének felügyeletével megbízott legmagasabb rangú ellenőrző hatóság.
Ha az auditőröknek igaza van, akkor olyan jogi baklövést követtek itt el, amire egy normális országban minden magára valamit is adó ellenzéknek hangos tiltakozással kellett volna reagálnia. A mi ellenzékieink aranyos tagozatával szemben ebben a kérdésben kár nagy elvárásokat támasztani, mert ez nem a könnyen tematizálható poénok közé tartozik, noha a közpénzek elköltése az ő szavazóiknál is hálás téma lehetne a mostani nehéz időkben. Azonban az ellenzék progresszív, kormányt is megjárt része számára ez a téma olyan kellett volna legyen, mint jólnevelt bikának a vörös posztó, még akkor is, ha nem is történt semmi törvénysértés. Erre két hét alatt két, az Európai Parlamentben politizáló kartársuk egy-egy halvány nyilatkozatára futotta az erejükből. Itthon inkább a belügyminiszterrel vannak elfoglalva, hol a schengeni bakiért, újabban a másolt doktori dolgozatáért akarják egyszerű indítvánnyal felelősségre vonni, ami eleve egy lehetetlen küldetés, mert egyszerű indítvánnyal csak egy meddő vitát lehet elérni, egyebet nem. Holnapután majd valami egyebet találnak nála, mert ha egyszer ez a lemez akadt be a zenegépbe, akkor ezt a táncot járják, egyedül a parketten, közönség nélkül a sötét bálteremben.
Ami meg a közpénzek korrekt elköltését illeti, barátságos vagy szigorú számvevőszékkel egyaránt fölösleges sokat álmodozni egy olyan országban, amelynek az első egyesítő fejedelmét is – akire mostanság emlékeztek – azért zavarták el, mert olyannyira enyves volt a keze, hogy az már a műfajba buzgón beleőszült riválisoknak is sok volt.
