A kulturális örökség hasznosítása

Június 7-én, csütörtökön délután a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében kulturális örökségvédelmi párbeszédre került sor, amelyet az RMDSZ szervezett. Jelen volt Navracsics Tibor, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős biztosa, Sógor Csaba és Winkler Gyula európai parlamenti képviselők, Irina Cios, a Román Nemzeti Kulturális Alap igazgatója, Ştefan Bâlici, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal vezetője, Furu Árpád, a Transylvania Trust programigazgatója és Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. A Hegedüs Csilla, a szövetség kultúráért felelő ügyvezető alelnöke által vezetett beszélgetésen voltak többek között műemlékvédelmi szakértők, műemlék épületek tulajdonosai, újságírók és más érdeklődők. 

A megjelenteket Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke köszöntötte. Elmondta, az Európai Parlament és az Európai Tanács a 2018-as évet a kulturális örökség európai évének nyilvánította, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet kulturális örökségünkre, hogy ismerjük meg jobban az értékeinket, és tudatosítsuk, hogy a kulturális örökségnek milyen fontos szerepe van az életünkben. 

– Maros megye rendkívül sokszínű kulturális örökséggel rendelkezik, hiszen multikulturális megye, amelynek területén évszázadok óta egymás mellett élnek magyarok, románok, szászok és romák, és mindegyik közösség saját hagyományokat, értékeket teremtett és ápolt, de ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy hatottak is egymás kultúrájára. Nagyon fontos számunkra, hogy ezt a sokszínű örökséget megőrizzük, és méltó módon hasznosítsuk, ezért is szerveztük a mai fórumbeszélgetést, amelyen meghívottaink azt fogják körüljárni, hogy a kulturális örökségnek milyen szerepe lehet a munkahelyteremtésben, a regionális fejlődésben és a közösségi kohézió megteremtésében – fejtette ki többek között az elnök. 

Sógor Csaba európai parlamenti képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy június 7-e a szecesszió napja, és nem véletlenül rendezték meg a konferenciát a város ékességében, a Kultúrpalotában. Európa közös keresztény értékeit és kultúráját kell védenünk és ápolnunk – mondta –, mert ez jelenti a közös köteléket a sokszínűségben. S mint lelkipásztor, a tízparancsolat egyikére utalva – „ne lopj” –, élesen bírálta a mindenkori román kormányok hozzáállását az ingatlan-visszaszolgáltatáshoz. A legjobban az értékek (sz.m.: ingó és ingatlan javak) jogos tulajdonosai tudják, miként hasznosíthatják ezeket – hangsúlyozta, majd hozzátette: néhány napja megnyitották Csíkszépvízen a székely határőr szolgálat múzeumát, amely annak állít emléket, hogy évszázadok óta miként védték azt a határt a székelyek, akik ma egy ország belsejébe kerültek, ahol most békésen élnek az egykor szembenálló felek leszármazottai. Van módunk arra, hogy együtt ápoljuk közös történelmi örökségünket – tette hozzá a képviselő. 

Miután a beszélgetésvezető bemutatta a vendégeket, Navracsics Tibort kérte, hogy fejtse ki, mint jelent számunkra az európai értékrend és kultúra megőrzése. 

Az EU-biztos elmondta, hogy 2018 az európai kulturális örökségvédelem éve, és az unió munkatársai úgy döntöttek, ennek tiszteletére nem egy nagy brüsszeli rendezvényt szerveznek, ahol a témával kapcsolatos kérdéseket megvitatják a szakértők, hanem lehetőséget teremtenek arra, hogy a tagországokban szakmai testületek hozzanak létre a marosvásárhelyihez hasonló fórumokat, ahol a helyi kérdéseket is megvitathatják. Ezen a területen érvényesül leginkább az EU jelmondata: „Egység a sokszínűségben”, mert beigazolódik, hogy minden országnak, vagy akár kistérségnek megvan a saját kulturális öröksége, amely nemcsak az épületeket jelenti, hanem a szellemi kultúrát is, és az az igazi nagy feladat, hogy miként tudjuk helyi szinten ezeket az értékeket megőrizni, elfogadni és elfogadtatni, megismertetni másokkal, élővé tenni, hogy fennmaradhassanak a jövő nemzedéknek. 

Ştefan Bâlici, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal vezetője arról beszélt, hogy a román törvénykezés lehetővé teszi az „európai jelentőségű műemlék” (patrimoniu european) védjegy elnyerését. Erre egyelőre az országban csupán az egykori hírhedt máramarosszigeti börtönből átalakított múzeum (Memorialul Sighet) munkatársai készülnek. A cím elnyeréséhez szükséges dokumentációban nemcsak az ingatlan jelentőségét kell alátámasztani, hanem az is fontos, hogy életképes gazdasági projekteket mellékeljen a működtető. Ezt a megoldást ajánlotta azoknak, akik komoly hazai és uniós támogatást szeretnének a műemlék- és az örökségvédelemre. A szakértő azt is elmondta, hogy meg kell találni a különböző kulturális tényezők közötti együttműködést (építészet, hagyo-mányőrzés stb.), és ennek a gazdasági értékesítési lehetőségét. 

Soós Zoltán, a múzeum igazgatója arról beszélt, hogy a megyei tanács támogatásával sikerült helyreállítani a Kultúrpalotát. Mind az épületben, mind az intézményhez tartozó részlegeken néhány éve különböző turisztikai és múzeumpedagógiai tevékenységekkel próbálják vonzóbbá tenni a kínálatot. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ezzel a törekvéssel ellentétben a város nem tesz semmit a műemlékvédelemért, sőt szándékosan hagyja tönkremenni a város épített örökségét. Hiányzik a stratégiai tervezés és a felelős hozzáállás, pedig a közös turisztikai programok szervezése, megvalósítása jelentené a kiutat, és ezt igazolja a tevékenységük is – mondta többek között az igazgató. 

A következőkben Irina Cios, a Román Nemzeti Kulturális Alap igazgatója kapott szót, aki kitért a feltett kérdés elől, inkább arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy mit tesz az általa irányított intézmény, amely tulajdonképpen elbírálja a különböző művelődési intézmények és civil szervezetek által támogatásra benyújtott pályázatokat. „Amit egyszer tönkreteszünk, lerombolunk, azt nehéz visszaszereznünk” – kezdte az igazgató, majd örömmel mondta el, hogy a Román Lottótársaság által a törvény alapján fenntartott, át nem utalt pénzt sikerült megkapniuk. 2018-ban ebből különböző projektekre hatmillió euró támogatást fordítottak, és díjazták azokat a nemkormányzati szervezeteket, amelyek kiemelkedő eredményeket értek el művelődési pályázatok megvalósítása terén. Az igazgató a továbbiakban felsorolta azokat a tényezőket, amelyek sikeressé tehetnek bármely kulturális projektet. Először is szakszerű menedzselés kell, amely, figyelembe véve az igényeket és a lehetőségeket, életképes üzleti tervet eredményez. Másodsorban: figyelmet kell fordítani a nevelésre, ezentúl az értő közönség, kultúrafogyasztó kinevelésére. Meg kell érteni a projektek, elképzelések európai dimenzióit is, hiszen ma már csak úgy tervezhetünk sikeresen, ha mindent ebbe a kontextusba helyezünk. Az is fontos, hogy minél több résztvevőt vonjunk be a kivitelezésbe, hiszen egy sikeres kulturális projekt erősítheti a kultúrák közötti közeledést, a társadalmi kohéziót. És nem utolsósorban fontos a kulturális vállalkozói szellem erősítése, amely megteremtheti a kapcsolatot a gazdasági és kulturális szereplők között. Az AFCN-hez beküldött sikeres projektek igazolják, hogy temérdek lehetőség van, ahol az említett kritériumok érvényesülnek, és hosszú távú programok születtek olyan téren, mint a multimédia, kulturális turizmus, a kulturális lehetőségek feltérképezése, oktatási programok, reenactment (a múlt korhű felelevenítése), események, akár kortárs városi kulturális rendezvények, fesztiválok. 

Egy sikeres projekt kezdeményezőjeként és megvalósítójaként hívták meg Furu Árpádot, a Transylvania Trust programigazgatóját, aki Torockó épített örökségének védelmével, értékesítésével foglalkozik. Anélkül, hogy a több éve tartó program részleteit ismertette volna, kifejtette, miután tisztában voltak azzal, hogy a Torockó központjában levő épületek milyen különleges értéket képviselnek, az „álmos bányatelepülést” felrázták azzal, hogy az alapítványuk a házak tulajdonosainak egy-egy 13. fizetésnyi összeget ajánlott fel arra, hogy tegyék rendbe az épületeiket és segített abban, hogy szakértők bevonásával fejlesszenek a turizmus irányába. Ma az így helyrehozott 300 házból 68-ban fogadnak vendégeket, ezenkívül nemcsak Torockón, hanem a szomszédos Torockószentgyörgyön is panziók, vendéglátóegységek üzemelnek. Sőt, Csehétfalván az unitárius lelkész indított el hasonló céllal egy kisebb, de ugyancsak kreatív programot, amelynek szociális vonzata is van, hiszen a vendégek konyhájáról ellátják a rászoruló időseket is. 

A kérdéskör bezárása után felszólalók érdekes kiegészítéseket tettek a témával kapcsolatosan. Navracsics Tibor elmondta, hogy felvetette az EB-ben azt az ötletet, miszerint a kulturális örökségvédelem a középiskolai állampolgári képzés kötelező része kellene legyen. Ugyanakkor arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy „a kreatív ipar fogjon össze a gazdasági vállalkozókkal, hogy a kulturális örökséget a jövő energiaforrására fordítsuk”. Winkler Gyula jó példaként hozta fel az Örökségünk őrei vetélkedőt, amely igazolta, hogy miként lehet a fiatalokkal felfedeztetni a múltat, és érzékennyé tenni őket az örökségvédelemre. Helyismeretet is oktatni kellene, hiszen ez erősíti az identitástudatot, tágítja a láthatárt – mondta a képviselő. A továbbiakban dr. Cupcea George Cristian, a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettesének kérdésére válaszolva Navracsics Tibor kifejtette, hogy a legjobb mód a múzeumi tárgyak „leporolására”, amikor a múlt beépül a jelenbe. Interaktívvá, élővé kell tenni a múltat, és erre a legjobbak a múzeumpedagógiai tevékenységek, a különböző reenactment események, amelyek által beépülhet a múlt a jelenbe. Gróf Kálnoky Tibor, a kőröspataki kastély tulajdonosa, működtetője arra volt kíváncsi, miként lehet műemlék épület esetében magántulajdonosoknak európai támogatásra pályázni? A válaszból kiderült, hogy „egyenes úton” nem, de ha van egy civil szervezet, akkor az megteheti, illetve amennyiben a magánépületben múzeum működik, közszolgáltatási szerződést lehet kötni az állammal. Hegedüs Csilla hozzátette, sajnos törvénykezési hiányosságok vannak, és ideje lenne, hogy az ország felvállalja a felelősséget azért, amit 60 éve szétvertek, ezért kellene a közös vagyonkezelés jogi keretét megteremteni. Erdélyben mintegy 400 kastélyt adtak vissza volt tulajdonosaiknak, és majdnem mindenhol gond van a fenntartásukkal, karbantartásukkal. Ezt is rendeznie kellene már a törvényhozásnak, de ehhez politikai akarat szükséges. Ştefan Bâlici, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal vezetője a gróf kérdésére válaszolva hozzátette: technikailag van megoldás és rendszer Romániában a megfelelő műemlékvédelemre, jogilag is lehetséges hazai vagy uniós pénzforrásokat lehívni (például ha az adott épület vagy kulturális örökség menedzsmentjét belefoglalják a LEADER-csoportok projektjébe), azonban mégsem működik minden úgy, ahogy kell. 

A szakértő a konferenciát követően kérdésünkre elárulta, a műemlékvédelmi törvény lehetővé teszi, hogy a helyi közigazgatási egységek felelősségre vonják a területükön levő műemlék épületek tulajdonosait, akik nem tartják karban ezeket az épületeket, sőt a polgármesteri hivatalt is megbírságolhatja a megyei művelődési és örökségvédelmi felügyelőség, amennyiben elhanyagolja a saját tulajdonában levő hasonló státusú ingatlanok kezelését. Jó lenne azonban, ha ez a rendszer kiegyensúlyozottan működne. Mert nem elég bírságolni, hanem érdekeltté kell tenni a műemlék épületek tulajdonosait, hogy tartsák karban az épületeket. Az egyetlen lépés, amit jelenleg a törvény szerint az önkormányzatok tehetnek, az adómentesítés. De ez kevés. „Ki kell dolgoznunk egy olyan rendszert, amely a műemlék épületek tulajdonosainak anyagi juttatást is biztosít.” Sajnos ritkán bírságolnak, és ez meglátszik. Elképzelhető olyan támogatási rendszer is, amiben az önkormányzatok, vagy akár az állam segíti a tulajdonosokat, hogy turisztikai rendszerben értékesítsék az ingatlant. Nehéz ugyan egy lakást átalakítani, de tekintettel arra, hogy ezek az épületek általában a központban vannak, elképzelhető valamilyen rendszer, hogy akár egy-egy helyiséget vagy üzletként vagy szállásként hasznosítanak. A nem lakás rendeltetésű épületek esetében könnyebben alkalmazható lenne egy ilyen lépés. Sajnos jelenleg nem létezik gazdasági tanácsadó program, amely arra ösztönözné a tulajdonosokat, hogy ilyen jellegű örökségvédelmi-turisztikai programokat dolgozzanak ki és alkalmazzanak. 

Hogy ki kell végül ilyen jellegű jogszabályt vagy rendszert kidolgozzon, erre az volt a válasz, hogy a politikusok, de az olyan szakintézmények is, amilyent Ştefan Bâlici vezet. A fórumokon túl várjuk tehát a konkrét lépéseket!