2020. augusztus 4., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az V. kerületben, az Arany János utcában 1911-ben jeles épületet adtak át rendeltetésének.


Az V. kerületben, az Arany János utcában 1911-ben jeles épületet adtak át rendeltetésének: a 32. szám alatti Goldberger-házat, amely ma az OSA-archívum (Open Society Archives) épülete. Az OSA-archívum 1995-ben jött létre, a budapesti Közép-európai Egyetemen működő kutatási és kulturális intézet, a közelmúlt és a jelenkor egyik legjelentősebb archívuma és audiovizuális gyűjteménye. Itt található a hajdani Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió archívuma és adatbázisa.

A Kortárs Építészeti Központ és az OSA-archívum munkatársai hosszas kutatás, és tegyük hozzá, egy nagyszerű ötlet alapján megkerestek más százéves budapesti épületeket is, felkutatták az 1911-ben épült házak dokumentációját, levéltári adatait, építészeit, végül több mint 100 olyan épületre, házra bukkantak, amelyek pontosan 100 éve épültek. Ezek közt lelték fel az Andrássy úti Párisi áruházat, a Palace szállót a Rákóczi úton és számos lakóházat, jellegzetes körfolyosós (gangos) pesti bérházat, és mindezt újabb ötlet követte, hogy a tulajdonosok megkeresésével és beleegyezésével megünnepeljék ezt a nevezetes százéves évfordulót, megnyissák egy hét végén áprilisban a házak kapuit. Remek kiadvány a programhoz készült térkép, megszámozott, bejelölt házakkal (az interneten is megjelent: www.budapest100.hu), címe: Száz évben egyszer – Ötven nyitott ház Budapesten, 2011. április 9-10.

A térkép és a pontos címek után kerületenként színes fotósávokkal felsorolták az épületeket, rövid leírással, az ünnepi programmal minden házban, a fogadó személyekkel, a házakban szervezett kiállításokkal.

Nem unatkoztak a budapestiek, akiknek április másodiki hétvégéjére sok más program mellett még ez is megadatott.

Így történt, hogy nagy kíváncsisággal választottam ki saját programomat, bár minden házat szerettem volna látni, az elérhetőt és régi, érdeklődést jelentőt kellett választanom.

Rendkívül vonzónak és máskor alig elérhetőnek mutatkozott a listán és a programokon

a GUNDEL étterem és műemlék termeinek látogatása

Elindultam a számomra mindig nosztalgiát jelentő kis metróval a városligeti zöldbe, onnan az Állatkerthez, amelynek tőszomszédságában pompázik a Gundel kertje és nyílik a kert felőli bejárat díszes üvegezésű kapuja. Elegáns előtér, ezüstneművel, kristályokkal megrakott vitrinek, nyakkendősdobozok azoknak, akik esetleg nyitott inggallérral merészkednek ide, az alapító Gundel János bronzszobra és képek a falon, többek közt az angol királynő, őszentsége II. János Pál pápa, a holland királynő, a spanyol királyi pár, nagy művészek, akik megkóstolták az étterem híres ételeit, fogadáson vettek itt részt.

Jelentkezik vezetőnk, kalauzunk, elmondja néhány szóban a Gundel család történetét, azt, hogy a felső traktusban, ahova most ellátogatunk, a család lakása volt, az államosítás után irodák, és 1992-ben, miután Lauder és Lang – utóbbi a világhírű gasztronómus – megvásárolták, elkezdődött a Gundel hagyományainak felidézése; az emeleti különtermek kialakítása, mind több ragyogás és patinás elegancia, az atlasz falburkolatok, a hatalmas csillárok, a harmonikus színösszeállítás a kárpit, szőnyegek és bútorok együttesében, a porcelánok és ezüst evőeszközkészletek kiválasztása, a terítés rendje, a nagy fogadásokra, esküvőkre elrendezett díszterem kialakítása. A nagy étterem falaira a cég műtörténésze válogatta és vásárolta meg híres magyar festőművészek képeit. Láthatunk itt Rippl-Rónait, Körösfői Kriesch-festményt, Berény Róbert Sárga dunnáját és egy Munkácsyt, az Újoncokat.

Ezek után járt még egy félárú Gundel palacsinta a kertre nyíló bárban, amelynek palacsinta- és édességkülönlegességeit hosszú volna felsorolni, ám ezek árával miért is riogatnám az olvasót?

A Gundel palacsinta egyébként diókrémmel és narancslekvárral töltött rendes palacsinta, forró csokoládékrémmel leöntve. Otthon is elkészíthető, de mi most ezüst késsel, villával fogyasztjuk itt, a fényképező, érdeklődő turistává vált budapestiek társaságában. A kávéhoz fehér és barna kandelcukor, fahéj és csokoládéreszelék is jár, kis ezüsttányérkákon.

A pincérek sötét öltönyben, hosszú fehér kötényben szolgálnak fel, de számítógépes, elkülönített pultnál állnak, onnan indul a rendelés és hozzák hatalmas tálcákon, hollóházi csészékben és tányérokon a finomságokat.

Gundel-történetek

A Gundelhez fűződő sokéves szolgálattal vezetőnk minden érdeklődőnek válaszol, de mesél is hozzá: az egyik ilyen történet az angol királynőről szól, aki férjével, Fülöp herceggel és nagy kísérettel látogatott a Gundelbe, de előzőleg kikötötték, hogy az étterem mellett egy különszobára van szüksége, ahol előkészülhet, toalettjét rendezheti. Minden a kívánsága szerint történt, de vigyázó szemek valahogy bepillantottak ide is. Kiderült, hogy a komorna a királynőnek egy pohárnyi röviditalt töltött, aki ezt felhajtotta, végigsimított a ruháján, és már indult is a terített asztal felé, frissen, megnyerő mosollyal.

Érdekes volt, amit a nagy fogadásokról hallottunk. Ötfős miniszteri vacsorán körülbelül 40-főnyi kíséret foglalta el a nagy éttermet és kétszer annyi gépkocsivezető vagy biztonsági költötte el Gundel-vacsoráját az alagsori étkezőben, hogy a kerthelyiségben levőkről ne is beszéljünk. Így zajlott és zajlik az élet a Gundelben, a háborús megszakításokkal, pusztításokkal meg-megakadva, de ismét a régi fényben.

Amint kilépünk a bárból, már indul is felfedező útjára a következő csoport, megpillantok a forgalmas kocsiúton egy totyogó vadkacsát, amint a parkoló autók közt útját nem tévesztve halad a városligeti tó felé, ahonnan ki tudja milyen kíváncsiság űzte őt is a Gundel felé.

(Folytatjuk)