2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A New York állambeli Buffalóban praktizáló szülész-nőgyógyász orvos, aki az Amerikai Magyar Orvosszövetség képvise-lőjeként tisztelte meg jelenlétével a konferenciát, da Vinci robotsebészeti rendszerrel végzett méheltávolítást mutatott be. 


Az egyetemi hallgatókból álló közönség vastapssal jutalmazta az idei Tudományos Diákköri Konferencia meghívott előadóját, dr. Mechtler István nőgyógyászt. A New York állambeli Buffalóban praktizáló szülész-nőgyógyász orvos, aki az Amerikai Magyar Orvosszövetség képvise-lőjeként tisztelte meg jelenlétével a konferenciát, da Vinci robotsebészeti rendszerrel végzett méheltávolítást mutatott be. A legkorszerűbb eljárások, eszközök pedig mindig érdeklik a fiatalokat. 
Előadása után szívesen beszélt életéről és pályájáról. 
– A második világháború idején Ausztráliába kivándorolt magyar szülők gyermekeként születtem Sydney-ben. Tízéves koromban költöztünk át az egyesült államokbeli Buffalóba. 
– Enyhe akcentussal, de helyesen beszéli a magyar nyelvet, hogy lehetett ezt a két idegen kontinensen felnőve ennyire megőrizni?
– A szüleimmel magyarul beszéltünk, és a feleségem is magyar, budapesti. Mindkét fiam tökéletesen beszéli az anyanyelvét, a nagyobbik a budapesti Semmelweis Egyetem Orvosi Karán tanul.
– Akárcsak ön is. 
– Gimnazista koromtól sokat jártam haza Magyarországra, a nyarakat ott töltöttem, nagyon kedveltem az országot, az embereket. Amikor megtudtam, hogy jelent-kezni lehet a budapesti Semmelweis Egyetemre, akkor nem volt kétséges, hogy ott fogok tanulni, és sikeresen fel is vettek az orvosi karra. Az 1980-as évek elején csak magyar nyelven lehetett tanulni, pontosabban már elindult a német oktatás, de az angol nyelvű csak később.
– Visszatérve hazájába, az Egyesült Államokba, nem jelentett-e hátrányt, hogy magyar nyelven végezte az egyetemet?
– Csak annyiban, hogy különbözeti vizsgákat kellett tennem, s bár kicsit nehéz volt bejutni rezidensképzésre a buffalói egyetemre, kisebb segítséggel végül sikerült nőgyógyászatra szakosodnom. Hogy miért pont erre a szakra? Először is azért, mert nagyon szerettem a sebészetet, a nyári gyakor-latot a műtőkben töltöttem. Érdekelt az urológia, a mellkas- és az általános, valamint az ortopédsebészet is. Végül dönteni kellett, és örvendek, hogy a nőgyógyászatot választottam. Nemcsak a rendelőben, hanem a műtőben is dolgozom, rutin- és veszélyeztetett terheseket kezelek, szüléseket vezetek le, ami nagy boldogság számomra.
– Terhességmegszakítást is vállal?
– Nem. Nemcsak a vallásom miatt, hanem a hippokratészi eskü szellemét követve, ami szerint az orvosnak életeket kell mentenie. A nőgyógyászatban az a jó, hogy az ellenőrző vizsgálatokra évente rendszeresen visszahívjuk a pácienseket, és így jó kapcsolat alakul ki beteg és orvos között. 
– Mikor ismerkedett meg a laparoszkópos műtéti technikával?
– 1987-ben kezdtem el a rezidensképzést, és 1991-ben, amikor már a végéhez közeledtem, akkor terjedt el a laparoszkópos méheltávolítás (hiszterektomia). Tizenketten voltunk a csoportban, és egy Kanadából érkezett orvostól tanultuk meg, aki már gyakorolta ezt a hasfalon ejtett bemetszéseken történő méheltávolítást. Azóta több száz műtétet végeztem ezzel a módszerrel, amit sokkal jobban szeretek, mint azt, ami nagyobb vágást igényel.
– A módszer a kívülálló számára hasonló, valójában mi a különbség a da Vinci robottechnika és a hagyományos laparoszkópiás műtét között?
– Laparoszkópiásan három kis lyukon keresztül műtünk, jobbára a sebész dolgozik két kézzel. A da Vinci módszerrel öt kis bemetszésen át dolgozik négy robotkarral a sebész, és van egy asszisztensnő, aki az ötödik lyukon át segít. Sokkal bonyolultabb műtéteket lehet ilyen módon végezni, mert több kar van, és tízszeres nagyításban, három dimenzióban jobban, élesebben lehet látni a műtéti területet. A különbség szenzációs, alig veszítünk vért, kisebb az operáció utáni fájdalom és a fertőzés valószínűsége, a betegek gyorsan felgyógyulnak. Ilyen szempontból a laparoszkópiás műtét is jó volt, hozzá képest a da Vinci robotsebészeti rendszer sokkal költségesebb, de jobb is. 
– Az egészségbiztosítás megtéríti, vagy aki ezt a költségesebb módszert választja, a különbözetet meg kell fizetnie?
– Nem, általában a biztosító fizeti.
– Megkérem, mondjon néhány szót a robottechnika történetéről!
– A kaliforniai Intuitive Surgical vállalat 1995-ben kezdte el gyártanai a sebészeti robotokat, az engedélyeztetés folyamata öt évig tartott, így 2000-ben végezték az első műtéteket. Kezdetben az urológusok használták prosztatarák esetén, aztán a nőgyógyászok körében lett népszerű, jelenleg az általános sebészek is alkalmazzák a gyomor-, bél-, epehólyag-operációkra. A nőgyógyászatban 2000 óta használjuk.
– Ahogy a kivetített térképen látható volt, az Egyesült Államokban szinte mindenhol elterjedt. 
– Két évvel ezelőtt érdeklődtem a cég vezetőségénél, hogy Magyarországon miért nem használják, és azt a választ kaptam, hogy nem egyszerű eladni egy gépet, mivel komoly infrastruktúra kell hozzá, biztosítani kell a karbantartást, a műszereket.
– Mennyibe kerül egy da Vinci-robot?
– Egy- és kétmillió dollár között lehet venni használtat, a fenntartása Amerikában évente 250.000 dollár, más országokban lehet, hogy olcsóbb. De megéri, Nyugat-New York Államban például 12-14 kórház van, és mindenik el van látva legalább egy sebészeti robottal. A kórházban, ahol dolgozom, Buffalo külvárosában, már három de Vinci operációs rendszer van. Egy nagyon korszerű kórház minden szükséges felszereléssel.
– Meg van-e szabva, hogy milyen műtétekre lehet a da Vincit használni?
– A nőgyógyászatban leggyakrabban méheltávolításra, nagyobb méhdaganatok kiműtésére, petefészek-eltávolításra, méh-
rák-, nyirokcsomóműtétekre stb.
– Ha a méhszájon bizonyított a HP-vírus jelenléte, eltávolítják-e a méhet?
– Csak abban az esetben, ha felületes méhszájrák a diagnózis, ami még nem terjedt el, akkor műtünk. A HPV egyébként nagyon gyakori bántalom, ami a népesség 80 százalékát érinti, és legtöbbször nem okoz semmilyen problémát, máskor a rák előtti állapotot fagyasztással, kisebb műtétekkel kezeljük, ha pedig nagyon fiatal a beteg, akkor csak rendszeresen figyeljük. A méhet akkor távolítjuk el, ha az inváziósrák-közeli állapotot diagnosztizáltuk. 
– Hány műtétet végez havonta?
– Körülbelül húszat. A jó sebész az, aki tudja, hogy mikor nem szabad operálni. Nemcsak azért műtök, mert szeretem a munkám, hanem mert úgy látom, hogy ezzel segíteni tudok a betegnek, és ez a lényege a mi szakmánknak. 
– A doktor úr említette, hogy a fia is kitűnően beszél magyarul. 
– Már negyedéves a budapesti Semmelweis Egyetem Orvosi Karán, és van egy magyar barátnője. 
– Ő is folytatja az édesapja szakját?
– Nem nőgyógyász típus, úgy gondolom, hogy inkább radiológus lesz, de még nem biztos benne. 
– Köszönöm a beszélgetést.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató