Közös múltunk hagyatéka

Amikor a román állam az erdélyi magyarság több évszázados történelmi jelenlétének bizonyítékai, épített örökségünk visszaállamosításán fáradozik, jó látni azt, hogy vannak, akik azon dolgoznak, hogy a saját tulajdonukba került kastélyokat, udvarházakat megmentsék az enyészettől, és közös múltunk hagyatékaként ápolják. Ilyen a héderfájai Barabássy-udvarház is, amelyet egykori tulajdonosának örököse szimbolikus összegért vásárolt meg az önkormányzattól. 

Amint többször írtunk róla, az ingatlant az örökösök nem igényelték vissza, mivel „elkéstek” az okiratok összeállításával. Az igen romos állapotba jutott egykori udvarház az önkormányzat tulajdonába került. Szakács Béla polgármester szerint örültek annak, hogy szimbolikus összegért 2009-ben eladhatták az egykori tulajdonosok leszármazottainak. Az épületet a Budapesten élő dr. Barabássy Sándor családjával együtt tatarozza. Évente mintegy 5-6 hónapot jön Héderfájára, és ideje nagy részét arra áldozza, hogy visszaállítsa az udvarház egykori fényét. 

Simon Kálmán gondnok legutóbbi látogatásunkkor elmondta, hogy érdemes lenne egy fotókiállítást összeállítani, amelyen végig lehet követni a kastély felújításának folyamatát. Az épületnek nem volt tetőzete, ablaka, a gaz mindent benőtt. Ma már egyes helyiségeket a múltat idéző bútorokkal, tárgyakkal, festményekkel rendeztek be. A tulajdonos becsületbeli kötelességének tartja megmenteni az örökséget. Az orvos családnak Szabédon is van egy kúriája, Borszék környékén erdőket kaptak vissza, az innen származó jövedelmet áldozzák a kastély felújítására. De nemcsak ezzel adóznak a múltnak. Dr. Barabássy Sándor 2012-ben alapos kutatás után kiadott egy kötetet Egy reneszánsz mecénás főúr a 15-16. századi Erdélyben címmel, Barlabássy Lénárd erdélyi alvajda, székely alispán kora és tevékenysége a dokumentumok tükrében alcímmel. A kevés példányszámban megjelent kötet is méltó emléket állít a családnak, amelynek eredete a 14. századig nyúlik vissza, sőt a név etimológiája szerint elődei a honfoglalás kori nemzetségek egyikébe tartozhattak. 

Az erdélyi kastélyokat lajstromozó kastélykoalíció adattára szerint a héderfájai kúriát 1508-ban építtette reneszánsz stílusban Barlabássy Lénárd erdélyi alvajda, a székelyek alispánja, aki méltóságát 1501-től 1525-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Mátyás király udvarában nevelkedett, igazi művelt, tudatos reneszánsz főúr volt. Az épület örökségként, illetve családi hozományként az iktári Bethlenek tulajdonába kerül, akik 1745-ben barokk stílusban kibővítik és felújítják, majd 1803-ban korszerűsítik. Az iktári Bethlenek emelték az udvarház mögötti magaslaton, saját telkükön a református templomot (1758-ban), alatta családi temetkezési hellyel. 1832 óta a héderfájai kastélynak nincs állandó főúri lakója. Az utolsó iktári Bethlen 1866-ban utód nélkül halt meg Bécsben. 1945 után állami gazdaság működött a birtokon. Az 1990-es fordulat után igen romos állapotba került. 

A kastélyban családi borpincét alakítottak ki, a család szőlőt telepített, és a tervek között szerepel vendégszoba, család- és falutörténeti múzeum kialakítása. Eddig sikerült a tetőzetet kicserélni, megerősíteni és az egykori – reneszánsz stílusú – boltíveket helyreállítani. Helyére került a feliratos, az alapítás évszámát jelző latin nyelvű szemöldökkő és sok más korabeli építészeti elem, címerpajzs, ajtóoszlop. Mi több, az egyik falon egykori freskómaradványra is bukkantak. Simon Kálmán gondnok szerint az épület annak köszönhette időtállóságát, hogy forró mésszel habarcsozták egybe a téglákat, és ez tartóssá tette a falakat. A következő időszak nagyberuházása a külső helyreállítás lesz. Természetesen idetartozik az udvar rendezése is. Ahogy a belső berendezés „sugallja”, a renoválás igencsak jó irányba halad, hiszen nemcsak a község, hanem a megye egyik reprezentatív épülete lesz az egykori ősi székely-magyar család fészke. 

A gondnok elmondta, egyelőre az épületet a család nem szándékszik turisztikai látványosságként is „értékesíteni”, de a polgármesteri hivatallal kötött egyezség alapján fontosabb eseménykor közösségi rendezvényekre használhatják. Rendszerváltás utáni története mindenképpen igazolja, hogy a történelmi vonatkozású műemlék épületeket csakis az egykori tulajdonosok leszármazottai tudják kellőképpen megmenteni és ápolni. Ehhez kellene viszont olyan állami segítség, ami nem a visszavételről szól, hanem egyfajta erkölcsi jóvátétel, amely akár anyagi támogatásban is konkretizálódhat. Ha van erre akarat és politikai szándék.