Ahogy egyébként borítékolni lehetett, nem vált be a multikra nagyjából két éve kivetett forgalmi adó, ezért a mostani kormány azt tervezte, hogy megszünteti és helyette más megközelítéssel igyekszik megadóztatni a nagyvállalatokat. Végül a koalíciós viták során felemás megoldás született, jöttek új szabályok, és maradt a forgalmi adó is. Ám a szakértők szerint a sarcok számának növekedése még nem jelenti azt, hogy bevétele is több lesz az államnak.
Az előző kormányzati ciklusban a szoci vezetés alatt találták ki, hogy meg kéne sarcolni a csúnya kapitalistákat, és akkor be is vezették a szabályt, hogy minden olyan céget, amelyiknek 50 millió eurónál nagyobb az éves árbevétele, megadóztatnak az üzleti forgalma 1 százalékával. Az intézkedéstől pesszimista verzióban 5, optimista változatban 7 milliárd lejes éves költségvetési bevételt reméltek. Csakhogy a cégek ezt az elemista szemléletű adópolitikát nevetve cselezték ki, egész sor nagyvállalat például papíron felosztotta magát több kisebbre, és azonnal kikerült a szabály hatálya alól, az új sarctól várt bevétel pedig természetesen messze elmaradt a pesszimista becslésektől is, 1,2 milliárd lejt hozott.
Az új kabinet belátta a kudarcot, és a jelenlegi pénzügyminiszter okosabb megközelítéssel állt a kérdéshez. Ott igyekezett fogást találni elsősorban a multinacionális nagyvállalatokon, ahol azok ki tudják vinni a nyereséget az országból, a menedzselési, tanácsadási költségek, cégcsoporton belüli elszámolható költségek területén, ahol a multik sokat tudnak bűvészkedni a pénzekkel. Ezt a megközelítést számos nyugati országban alkalmazzák
eredményesen, csak az vele a nagy gond, hogy számos szakértő szerint a hazai hatóságoknak nincs meg sem a megfelelő szakértelme, sem a kellő technikai felszereltsége, hogy ilyen adószabályt hatékonyan tudjanak alkalmazni is.
Az új főpénzügyér az új szabályok bevezetésével egy időben felszámolta volna a kudarcos forgalmi adót, amely amellett, hogy nem hozta a várt bevételt, még ott is ártott, hogy visszafogta a vállalatok beruházási kedvét is. Végül a koalíciós tárgyalások boszorkánykonyhájában felemás megoldást főztek ki. Jönnek az új szabályok is, amelyeket a hazai gyakorlatban nem nagyon van aki alkalmazzon, és marad a régi forgalmi adó is, amelyet az okosabb cégek röhögve meg tudnak kerülni. Lett a dolgon egy kis politikai nyeresége a szocik ügyvezető gerendás fővezérének is, aki a minap hangos mellveregetések közepette jelentette be, hogy a koalíció megszüntette volna a multik forgalmi adóját, de ő aztán nem hagyta, hogy a csúnya kapitalisták ezt megússzák.
Szóval ott tartunk, hogy szabály az van, lassan annyi, hogy Marost lehetne vele rekeszteni, csak épp az eredménye kétséges az egésznek. És az is marad, ameddig a mindenkori kormány nem játszik korrektül. Hogy csak egyet jegyezzünk meg: az a kérdés sem nagyon merült fel a döntéshozók fejében, hogy melyik értelmes vállalkozó fizet szívesen több adót, amikor azt látja, hogy csak a héabevételekből eurómilliárdos nagyságrendben lehet lopni anélkül, hogy ez különösebben zavarná a mindenkori kormányt.
