Hosszú menetelésünknek nem látszik a vége. Talán még unokáink is masírozni fognak jogainkért. Netán folyamatosan villámcsődületeken vesznek majd részt, mert a magyarellenesség vírusa elpusztíthatatlan.
Hosszú menetelésünknek nem látszik a vége. Talán még unokáink is masírozni fognak jogainkért. Netán folyamatosan villámcsődületeken vesznek majd részt, mert a magyarellenesség vírusa elpusztíthatatlan. A másság gyűlöletét kampányokkal nem lehet szeretetté változtatni. Ennek ellenére nem teljesen haszontalan a Kristályéjszakára emlékezve egy kis toleranciát csepegtetni a kirekesztő nacionalizmusban nevelkedő fiatalok fejébe. De ettől nem lesz élhetőbb a környezetünk. Amíg a tanügyben nemcsak megtűrik, hanem előléptetik azokat a román pedagógusokat, akik a magyar oktatás visszaszorításán fáradoznak, amíg a marosvásárhelyi díszpolgárrá ütött, magyarfalóként elhíresült újságíró-lapvezető tegnapi vezércikkében újból ganélébe tapos minket, addig nem alkudhatunk. Kicsit sem. A mostani bűnünk az volt, hogy két RMDSZ-képviselő törvénymódosító javaslatát hallgatólagosan elfogadta a képviselőház. Ha a felsőház el nem gáncsolja, reménykedhetünk abban, hogy megvalósul – az egyébként nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettség – a tényleges kétnyelvűség az igazságszolgáltatásban. Tehát magyarul tudó ügyészek és bírák lennének. A románok pénzén – háborog a tűzhelyvédő firkász, de elhallgatja, hogy a mi adófizetői pénzünkből kapja kiváltságos nyugdíját volt törvényhozói székkoptatásáért. Tiszteletlenségében papírra vetett sorait fölösleges idézni, de egy nagyon fontos tanulságot levonhatunk: az egyéni ambíciókon alapuló magyar–magyar torzsalkodást félre kell tenni! És elég a dicsekvésből is, hogy kinek az érdeme a székely menetelés sikere. Hisz a válasz egyszerű: azoké a lelkes embereké, akik elmentek a háromszéki kivonulásra. Aki ott volt, az átélhette az egymásra mosolygó emberek felszabadultságát. Ez fontosabb, mint a pártakarat. Erre lehet építeni. Tenni akaró és tudó emberekkel. Azokkal, akik nem hátrálnak ki a sorból, ha kényelmetlenné válik a tisztség. Nemrégiben a Maros megyei önkormányzatból lépett vissza egy nagy tapasztalatú kultúrpolitikus-intézményvezető. Személyes okokra hivatkozott. A frakcióvezető szerint a színházigazgatói állása „összeférhetetlen” volt tanácsosi minőségével. De ezt tavaly is tudta amikor a jelölést elfogadta. És tudták a listakészítők is. Amikor az önkormányzati választások előtt a megyei és városi jelöltek rátermettségét firtattuk, rosszhiszeműséggel vádoltak meg minket. Sajnos, nekünk lett igazunk. A csapat még nem ütőképes. Sokan még mindig nem tudják, mire vállalkoztak. Tárgyalóképes, de nem megalkuvó – megélhetését féltő –, magyar érdeket képviselő, bátor kiállást vállalókra van szükség ezekben a kristálynappalokban.
