Egy közkedvelt vélekedés szerint, mely mindenféle felmérés során előbb-utóbb a felszínre tör, valakinek a szájából bizonyosan elhangzik: Románia legkedvesebb és legbarátságosabb szomszédja a Fekete-tenger.
Egy közkedvelt vélekedés szerint, mely mindenféle felmérés során előbb-utóbb a felszínre tör, valakinek a szájából bizonyosan elhangzik: Románia legkedvesebb és legbarátságosabb szomszédja a Fekete-tenger. A többiekkel, az országgal határos szomszédok mindegyikével volt már elég baja az egyszerű kormánynak, a sajtónak és a bérheccelőknek.
És mintha ez nem volna elég, még belső ellenségekkel is meg van rakva az egyszerű román szántóvető, furulyázó, nyáját terelgető pásztor, munkát kereső dolgozó, szellemet kergető szellemi munkás.
A belső ellenségekről viszonylag többet tud az egyszerű, a furulyázó, a munkát kereső, a kísérteteket kergető, mint a külsőkről, ámbátor az utóbbi huszonöt évben alkalma lett volna megismerni a szomszédos, határ menti államokat, de ő inkább azokat szereti, akik vele nem határosak, de akikhez mély rokonszenv és vágyakozás fűzi, akiket fölöttébb irigyel: Olaszország, Franciaország, USA, a brit szigetek, ja és persze Németország.
A szomszédok megvetése, lenézése, a tőlük való be nem vallott félelem, a róluk kialakított hamis kép azzal válik életesebbé, hogy a szomszédok mind rendelkeznek előretolt egységekkel, amelyek hol a határok tövében, hol messze benn az ország belsejében tanyáznak, hol az egész honban csapatostul vonulnak szemétteleptől szeméttelepig, versenyre kelve a lassan városlakókká váló kukázó medvékkel. Mindegyik etnikusan viselkedő csoport egyedei tehát mindenfelé felbukkannak, még blokkszomszéddá is merészkednek válni, akivel közösen kell osztozkodni pl. a bukaresti meleg víz krónikussá váló hiányában, és az a borzasztó, hogy nem lehet rájuk kenni az ügyet, ugyanis nem ők a fővárosi tanács tagjai, a főpolgármester vagy a kerületi titkos melegügynök (eredeti nyelven: agent termic secret).
A felmérések azt mutatják, hogy az egyszerű, a munkára várakozó, a juhait nyíró (nem Nyirő!), a szellemvadász magát türelmesnek tartja, annyira türelmesnek, hogy az már fáj, és mégsem dicsérik a szomszédok, vagy legalábbis következetesen megtagadják tőle, az idén sem ítélik neki a Nobel-békedíjat (kiszivárogtatott előzetes hírek szerint).
A felmérések állítják, hogy az egyszerű városlakók leginkább a polgármesteri hivatalokban bíznak – elfelejtették megkérdezni városunk lakóinak egyik felét, kétharmadát –, a többiek a lottóban és más szerencsejátékokban, hogy nyernek egy betelepedési vízumot az Egyesült Államokba, ahol lassan kétszáz éve senki sem akar autonómiát, csak egy legújabb autót, ami sohasem válhat az ellenségeddé.
Ugyanis a felmérések szerint, és csakis a megkérdezett ezernél több, három hibaszázalékos egyed szerint, az egyszerű, a békés, a toleráns úgy érzi, hogy ellenségekkel van körülvéve. Amit mi, a meg nem kérdezettek inkább úgy érzékelünk, hogy van, aki szeret engem, téged, őt, őket, van, aki nem, s van, aki azt sem tudja, hogy a világon vagyok (-unk), sőt, nem is érti azt a nyelvet, amelyen ez a kis reggeli szösszenet íródott.
És amint mondani szokás, a puding próbája a MacZaba, az egyszerű, a juhgondozó, a munkától tartózkodó, a szellemmel kacérkodó, a szolgáltatásokban hajbókoló (?!!) magatartása teljes ösztönéleti szinten világlik ki a közelgő, Magyarország válogatottja elleni selejtezőn.
A túlcsorduló szeretet és rokonszenv, a mosolygó biztatás és lelkesedés szabályozására máris több ezer rendőrt vezényelnek ki a gondoskodó hatóságok. Természetesen ugyanez majd fordítva is igaz lesz a visszavágó során, amit minden felmérés nélkül is tud a több mérkőzést látott csütörtöki ember.
