Közösségtámogató vállalkozók

A jótékonykodási akciók aránya a téli hónapokban általában megnő, az ünnepek múltával pedig lassan alábbhagy a lelkesedés. Vannak azonban olyan cégvezetők, akik különösebb népszerűsítés nélkül is egész évben hozzájárulnak a közösséget érintő események támogatásához, illetve civil szervezetek működéséhez. Ezúttal három vállalkozót kérdeztem az adományozás öröméről és annak gazdasági vetületeiről.

„A jókedvű adakozót szereti az Isten” – Pál apostol adakozásról szóló igéjét felidézve ezúttal három vállalkozás vezetőit – Albert Attilát, Gedő Albertet, 

Lőrincz Attilát és Kocsis Lajost – kérdeztem arról, hogy mi ösztönzi őket a rendszeres anyagi támogatásra. 

A Bioeel gyógyszergyár vezetője, Albert Attila a Telefonos Szeretetszolgálat főtámogatója, aki felvállalta, hogy bizonyos pénzösszeggel és táplálékkiegészítőkkel, gyógyszerekkel rendszeresen támogatja a Szeretetszolgálat munkáját, melynek fő célja, hogy a legrászorultabbaknak azonnali, kézzelfogható segítséget nyújtsanak.

A Somosdi Falunapokon (fotó) kiemelt támogatóként a marosvásárhelyi Surtec műszaki barkácsáruház jelen lévő igazgatójának és tulajdonosának köszönték meg az anyagi támogatást, jelezve, hogy a hasonló rendezvényeiket majd’ minden alkalommal anyagi támogatásban részesítik. A marosvásárhelyi Surtec műszaki és barkácsáruház igazgatóját, Gedő Albertet arról kérdeztük, hogy a rendszeres támogatások mögött van-e némi kötődés is a településhez vagy községhez. Amint kérdésünkre az igazgató kifejtette, véleménye szerint minden vállalatnak erkölcsi kötelessége a helyi közösségek rendezvényeit támogatni. Mint hangsúlyozta, különösebb kötődés nélkül teszik ezt évről évre, és nem is kimondottan a vevőréteg miatt támogatják anyagilag a környékbeli önkormányzatokat, úgy vélik, hogy mivel a megyében tevékenykednek, ezeket a rendezvényeket támogatniuk kell, ezáltal a nagyobb közösségeket szolgálják. Az elkövetkezőkben az oktatási intézmények támogatására helyezik a hangsúlyt, meggyőződésük, hogy a tanintézmények nem részesülnek kellő állami támogatásban. Arra a felvetésünkre, hogy gazdaságilag kifizetődő-e a gyakori támogatás, az áruház igazgatója hangsúlyozta, hogy amennyiben az iskolák padjaiból olyan emberek kerülnek ki, akik a vállalat keretében tevékenykednek majd, akikre számítani lehet, hosszú távon megtérülhetnek a hasonló támogatások. „Ha mi, a magánszektor képviselői, akik támogathatunk, nem tesszük meg ezt, kitől várhat támogatást a helyi és környékbeli közösség?” – tette fel a kérdést az igazgató, akitől azt is megtudtuk, hogy egy évben ötvenezer euró körüli összeget áldoznak közösségi eseményekre, valamint közhasznú beruházások támogatására.

Az Üvegcentrum Kft. társtulajdonosai, Lőrincz Attila és Kocsis Lajos megkeresésünkre hangsúlyozták, hogy többnyire alapítványokat, mozgássérült gyerekekkel foglalkozó szervezeteket, a szenvedélybetegeket segítő Bonus Pastor Alapítványt, árvaházakat stb. támogatnak. „Rengeteg ajándékot kaptam a Jóistentől és az élettől, ezt pedig valamiképp tovább szeretném adni a rászorulóknak. Meggyőződésem, hogy esélyt kell adni mindenkinek ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni az életben. Személy szerint engem örömmel tölt el, ha segíthetek, nem kevésbé az, hogy úgy juttatjuk el a támogatásokat, hogy nem is tudják, honnan érkezik. A vállalkozás támogatása mellett sokszor a cég alkalmazottai is gyűjtést szerveznek és adományokat juttatnak a rászorulóknak” – hangsúlyozta Lőrincz Attila. Felvetésünkre, hogy gazdaságilag mennyire érinti ez a cég kiadásait, leírható-e a támogatásra fordított összeg, megtudtuk, hogy a havi rendszerességgel nyújtott pénzbeli támogatások anyagilag nem előnyösek a vállalkozásnak. „Van egy bizonyos határérték, amit le lehet írni, de ezt mi mindig meghaladjuk, olyannyira, hogy a túllépett összeg után még adózunk is” – mondták a cégvezetők.