Közösen emlékeztek június 4-re…

Szerdán, június hatodikán hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal ünnepelték meg a marosszentgyörgyiek a nemzeti összetartozás napját. Egy olyan településen, ahol példamutatóan jól egyeznek a különböző felekezetűek, ahol a több száz újonnan beköltözött magyar család igazi tárt karokra talált a régi marosszentgyörgyiek körében és ahol pezseg a magyar kulturális élet, ott igencsak helyénvaló, hogy a nemzeti összetartozás napját is megünnepeljük – nyilatkozta Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere.

A trianoni békediktátum 98., a gyulafehérvári egyesülési nyilatkozat századik évében a marosszentgyörgyiek nem gyászolni és nosztalgiázni gyűltek össze, hanem az összetartozást, az összefogást ünnepelték, ehhez kérték Isten áldását.

Az ünnepség házigazdája, Becsky Eőrs református lelkész vezette be az ökumenikus istentiszteletet. Az istentisztelet első szónoka Kis János Csaba unitárius lelkész volt. Beszédének igei alapját a Királyok első könyve 21. fejezetének 3. verse képezte: Nábot egyértelmű elutasító válasza Ácháb király ajánlatára, aki meg akarta tőle vásárolni szőlőjét: „Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!” Vajon hogyan őrizzük mi a ránk bízott atyai örökséget? – hangzott el a kérdés. Ragaszkodunk hozzá, vagy nem érdekel a sorsa, és könnyen feladjuk azt, amit őseink kemény küzdelmek árán szereztek meg és őriztek idáig? Nem állunk túl jól e tekintetben, és Istenben bízva, hittel kell ragaszkodnunk ahhoz, ami a mi nemzeti örökségünk. Baricz Lajos római katolikus plébános az első korintusi levél 12. fejezetének 12-27. verseiből kiindulva arról beszélt, hogy a test tagjaihoz hasonlóan a keresztény közösség minden egyes tagjának megvan a sajátos feladata. Éppen ezért mindenkire szükség van ahhoz, hogy a test megfelelőképpen tudjon működni. Ugyanígy minden magyarnak megvan a maga szerepe és fontossága a nemzet közösségében, mert csak így tud erős lenni a nemzet. Nekünk, magyaroknak meg kell tanulnunk az érző test érző tagjaiként érzékennyé válni a többi tag szenvedésére és örömére, és törekednünk kell az egymás iránti közömbösség leküzdésére – hangsúlyozta a plébános, aki az erre az alkalomra írt versével zárta elmélkedését.

Az ökumenikus istentisztelet után Sófalvi Sándor Szabolcs, a község polgármestere köszöntötte az ünneplőket. Kiemelte, hogy a magyarok összefogása Marosszentgyörgyön – különösen az utóbbi tíz évben – egyre inkább érezteti pozitív hatását. Ez nem csupán a választási eredményekben, hanem a község kulturális életében, hangulatában is tetten érhető. Érzékeli ezt a község román lakossága is, amely egyre nyitottabbnak mutatkozik. Körvonalazódni látszik egy olyan együttélés, amelynek az alapja egymás elfogadása és egymás értékeinek elismerése. Ezt nehezen lehetett volna elképzelni 1990 márciusában, viszont ma már realitás. A trianoni szindróma feloldásának lehet ez egy példaértékű modellje. 

Az ünnepség meghívottja, Kolozsvári Szilárd történelemtanár rövid előadásában bemutatta azt a folyamatot, amely a trianoni békediktátumhoz vezetett. Trianon egy olyan fogalommá vált a magyar köztudatban, akárcsak Mohács. A magyarság nemzeti tragédiájának a szimbólumává vált, amelynek értelmezése sokat változott az elmúlt 98 esztendőben, mítoszok tapadtak hozzá mind a két oldalon. Amíg a szélsőjobboldal igyekezett magának kisajátítani Trianont, addig a kommunista éra úgy tett, mintha soha nem is létezett volna a magyar nemzet feldarabolása, és az utódállamokban élő magyarokról hivatalosan nem eshetett szó. Ha meg akarjuk érteni és fel akarjuk oldani a trianoni szindrómát, túl akarjuk élni Trianon következményeit, akkor kutatni kell és beszélni kell róla. Ugyanakkor az előadó Trianon legsúlyosabb következményeként a nemzet fogyását jelölte meg – ezt az állítását számszerű adatokkal támasztotta alá. 

Az ünnepség negyedik mozzanataként a Marosszentgyörgyön működő magyar közösségek és egyházak képviselői sajátos módon koszorúzták meg az első világháborúban elesett marosszentgyörgyi magyaroknak emléket állító márványtáblát: egy közös koszorúra kötötte minden közösség a saját szalagját, ezzel is kifejezve az összetartozást. Az ünnepségen a marosszentgyörgyi egyesített kórus énekelt Simon Kinga kántor vezetésével. A templomi együttlétet a himnuszok eléneklése zárta, majd a résztvevők egy rövid szeretetvendégségen vehettek részt.