A közös vízóra átka
Előrebocsátom, hogy írásommal nem akarok senkit megsérteni, igaztalanul vádaskodni, csak leírom mint tényt, hogy a hozzám hasonló jóhiszemű emberek tanuljanak belőle.
Előrebocsátom, hogy írásommal nem akarok senkit megsérteni, igaztalanul vádaskodni, csak leírom mint tényt, hogy a hozzám hasonló jóhiszemű emberek tanuljanak belőle.
Három család lakik a közös udvaron. Sok vita volt amiatt, hogy közös a vízfogyasztás, de nem mindenki tett eleget fizetési kötelezettségének. Hogy megszűnjön ez az állandó vita, ketten elhatároztuk, hogy külön órát kérünk. Időközben az egyik családban meghalt a családfő, aki az egész udvar vizét rendezte, és visszamondták a „vízleválasztást”. Maradtam egyedül, ami megkönnyítette a dolgot, mert nem kellett az egész udvart felásni, csak az én lakásom előtt, ahová a konyhán keresztül be lehetett vinni a vezetéket.
Beadtam a megfelelő iratokat az ügy elintézése végett, és nemsokára megkaptam a pozitív választ az Aquaservtől, azzal a feltétellel, hogy ásassam ki a gödröt, legyen elkészítve az óra felszerelésére. Elhívtam két Aquaservnél dolgozó szerelőt, akik kiásták a gödröt, már kb. 30 cm-re volt a konyhámtól a befúrás, amikor a „jóindulatú szomszédasszonyom”, aki végig felügyelte, hogy döngöljük le a földet, a rendőrséggel leállíttatta a munkát, 48 óra haladékot kaptunk, hogy mindent eredeti helyére visszategyünk, arra hivatkozva, hogy „történelmi övezet”, hogy csúszik a föld, megreped a ház stb. (A Bradului – volt Munkácsy – utcában lakom, érdekes, hogy egy másik háznál egy valóságos erődítményt építettek, és nem repedt meg a ház.)
Ekkor kezdődött el a kálváriám. Az Aquaserv elküldött a polgármesteri hivatalhoz, hogy intézkedjek: azaz csináltassak új rajzot, kérjek építkezési engedélyt. Amikor megmondtam, hogy nem új házat akarok építeni, akkor elég volt az engedély a polgármesteri hivataltól és a lakók beleegyezése. Ezekért mind fizetni kellett, és telt az idő, hol ez, hol az a személy volt szabadságon. Amikor végre úgy nézett ki, hogy sikerül mindent összeszedni, kisült, hogy nem kapom meg az engedélyt, mert mindenkinek kell a beleegyezése. Kérdem én, hogy fog beleegyezni az, aki a rendőrséggel állíttatta le a munkát? Ezek után azt a választ kaptam, hogy menjek a törvényszékre perelni, mert nekem egyszerűbb, mintha a polgármesteri hivatalt perelnék be. Nem, nekem nem egyszerűbb! Kinek a jóindulatára várjak, hogy vízórám legyen, vagy tovább fizessem a mások által elhasznált vizet májustól októberig?
Köszönet azoknak, akik igyekeztek rajtam segíteni.
Szekeres Erzsébet
