Bejelentetlen munkabeszüntetéssel tiltakoznak a múlt hét közepétől a postai alkalmazottak az alacsony jövedelem, illetve az embertelen munkakörülmények ellen.
Bejelentetlen munkabeszüntetéssel tiltakoznak a múlt hét közepétől a postai alkalmazottak az alacsony jövedelem, illetve az embertelen munkakörülmények ellen. Ez az a hír, amely az utóbbi napokban rengeteg fejtörést okozott a napilapok kiadóinak. Nem vitték ki a megrendelőknek a mindennapi újságot, ami joggal váltott ki felháborodást az olvasók körében. Sokuk azzal fenyegetőzik, hogy lemondja az előfizetést. Jogos a felháborodás. Csakhogy nem old meg semmit.
Azok pedig, akiknek kötelessége lenne megoldani a helyzetet, semmit sem tesznek, nem engednek a „zsarolásnak”, nem hajlandók teljesíteni a sztrájkolók követeléseit. Eközben tegnap délben bejelentették, hogy a sztrájk több mint négy és fél millió lejes kárt okozott az államnak. Populistán hangzik, de ebből az összegből nem fizethették volna ki az emelt béreket, s nem állna az egész ország a feje tetejére?
Az ügy más szempontból is nagyon érdekes. Hétfőn több mint száz postai alkalmazott várta Kolozsváron a miniszterelnököt, aki egy kutatóintézet átadásán vett részt. A szakszervezetek szerint a munkakonfliktus kirobbanása óta egyetlen hatóság sem állt szóba velük. A kormányfő ugyan megállt egy percre, meghallgatta a panaszokat, de azt mondta, várja az illetékes tárca döntését, majd elment. Világos, a választási kampány foglalja le, bár nem indul a parlamentbe. Viszont a választások utáni új kormánynak is ő szeretne a vezetője lenni. És akkor is meg kell(ene) oldania a problémákat…
A többi politikust egyáltalán nem érdekli az ügy, még kevésbé az írott sajtó. Bizonyára még örülnek is egy kis „megleckéztetésnek”. Minden idejüket és energiájukat a választási kampány köti le.
Egyébként furcsa kampánynak vagyunk tanúi. A politikusok választási szlogeneket találnak ki vagy lopkodnak egymástól, a politikai ellenfelek vicsorognak, acsarkodnak, vannak szövetségesek, akik saját bevallásuk szerint is csak összeszorított fogakkal képesek elviselni egymást.
De van más furcsasága is a kampánynak. Az elnök például arra hívta fel a pártok figyelmét, hogy „tiszta” jelölteket akar látni a listákon, miközben köztudott, ő maga sem éppen a liliom földi megtestesítője. Egy másik furcsaság, hogy vannak jelöltek, akik miközben egy olyan csoportosulás tagságával hivalkodnak közösségi oldalakon, amely azt hirdeti, hogy miért nem kell egy bizonyos alakulatra szavazni, vidáman indulnak az illető szervezet listáján a parlamenti helyekért. Vagy éppen a kampánystáb tagjaként akarják meggyőzni a választókat. Vajon miről? Hogy miért szavazzanak, netán miért NE szavazzanak az illető pártra?
Cirkusz ez tehát a javából.
Ezek után szinte felesleges leírni ezeket a sorokat, hiszen a posta holnap reggel sem kézbesíti az újságot, és az elmúlt napokhoz hasonlóan tehetetlenül hallgathatjuk a jogos reklamációkat. Aztán arra gondoltunk, történjék bármi, nekünk kötelességünk megírni az újságot. Akkor is, ha sztrájkol a posta, akkor is, ha a kormány és az illetékesek teljes közönnyel nézik, mi történik az országban.