Középszerű a Maros megyei labdarúgás: sikerül javítani?

Nem javult a megyei labdarúgás helyzete a nemrégiben zárult évadban.

A Maros Megyei Labdarúgó-egyesület vezetői. Szatmári Tibor elnök jobbról az első

Nem javult a megyei labdarúgás helyzete a nemrégiben zárult évadban: ugyanúgy az országos középmezőnybe sorolja Maros megyét a helyi futballtevékenységet szervező egyesület (AJF) elnöke, mint ezelőtt egy-két évvel. Szatmári Tibor a legnagyobb gondnak az infrastruktúra helyzetét, valamint az esetenként súlyos anyagi problémákat nevezi, amelyek megnehezítik a klubok és egyesületek működését. A sportvezető szerint sajnálatos, hogy Maros megye évek óta nem tud feljuttatni együtteseket a 3. ligába, ugyanakkor örvendetes tényként könyveli el a gyerek- és ifjúsági korcsoportokban az országos döntőkön elért szép eredményeket; de azt is, hogy több településen a XXI. század követelményeinek megfelelő sportlétesítményt építettek az utóbbi időben. Ami a marosvásárhelyi futball jelenlegi helyzetét illeti, az elnök egyik szeme nevet, a másik (csendben) könnyes. A Szatmári Tiborral készült interjúnk első részét az alábbiakban olvashatják.
– Immár elmondhatjuk, hogy teljesen lezártuk a 2011/2012-es évadot, hiszen minden bajnokság, amelynek szervezése az Önök hatáskörébe tartozik, lezárult, és eddig tán ki is elemezték már az eredményeket. Alapvetően elégedett, vagy inkább elégedetlen? Lehetett volna többet is elérni, vagy ez a legtöbb, amire az adott körülmények között számítani lehet?
– Ha szigorúan az eredményeket nézzük, sajnos, nem tudok elégedett lenni. Évek óta nem tudjuk feljuttatni megyei bajnokunkat a 3. ligába, és ez idén sem sikerült. A Marosvásárhelyi Gaz Metan és a Nyárádszereda után a Szováta is elbukott a megyeközi selejtezőn. Ez rányomja bélyegét a Maros Megyei Labdarúgó-egyesület (AJF) egész évi tevékenységére. A negatívumok sorát folytatva, bár nem a mi asztalunk, de mivel meghatározó a megye labdarúgása szempontjából, emlékeztetnem kell rá, hogy a Marosvásárhelyi FCM kiesett az 1. ligából. A másik veszteségünk a Nyárádtői Unirea, amely a következő évadban – bár joga lenne rá – nem vesz részt a 3. ligás bajnokságban, az újonnan megválasztott városvezetés döntése alapján. Talán Marosludason van igény, hogy ott futtassák tovább a csapatot, s ha lesz erre lehetőség, akkor megőrizzük a helyet a 3. ligában. Ez azért fontos, mert a Maros-vásárhelyi FCM II kiesett, így a nyárádtőiek örökébe lépő ludasiak nélkül a Szászrégeni Avântul maradna az egyetlen, amely részt venne a harmadosztályú pont-vadászatban. Általában véve nem mondhatom, hogy jobbak lennénk most, mint voltunk tavaly vagy tavalyelőtt – kb. ugyanazon a szinten mozgunk. Ahol csak lehet, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az infrastruktúra (pályák, megfelelő öltözők, a tevékenység szervezéséhez elengedhetetlen kellékek) hiánya arra késztet számos csapatot, hogy ne iratkozzon be a bajnokságba. Továbbá nagyon sok sportegyesületnél jelent gondot biztosítani a működéshez szükséges anyagi hátteret. Reménykedem abban, hogy az önkormányzati választások után olyan személyek kerültek a helyi tanácsokba és polgármesteri székekbe, akik szeretik ezt a sportot, és támogatást nyújtanak majd, mert ezzel lényegében a helyi fiatalokat segítik, illetve azt, hogy erősebb, egészségesebb nemzedék lépjen a jövőben a mostani aktív korosztály helyére.
– Más megyékkel összevetve hol állunk?
– A középmezőnyben vagyunk. Vannak olyan megyék, ahol infrastruktúra tekintetében is sokkal jobb a helyzet, ilyen például Prahova, Ilfov, Brassó, még Kolozs megye is. Vannak olyan megyék, amelyeknek minden évben sikerül bejuttatni egy-egy csapatot a 3. ligába, például Suceava, amely sorozatban harmadik éve, hogy ezt elmondhatja magáról. Tavaly éppen a FCM második csapata ellen győzött a Sporting Suceava. Aztán itt van Bákó megye, amelynek több csapata van, több létesítménye.
– Nézzük a tényeket. Említette, hogy a Szováta elbukta a feljutást. Milyen volt a bajnokság, amelyet a fürdővárosiak megnyertek?
– A 4. liga 14 csapattal indult tavaly, a nyár végén, 13-mal fejeztük be a bajnokságot, amelyet a színvonal szempontjából középszerűnek neveznék. Sajnálatosnak tartom, hogy évek óta nem sikerül felkerekíteni a 14-es résztvevői számot 16-ra vagy 18-ra. Az a véleményem, hogy ha ez sikerülne, színvonalasabb és erősebb lenne a pontvadászat. Ilyen vagy olyan okok miatt azonban az 5. ligában szereplő csapatoknak nemigen akaródzik szerencsét próbálni a 4. ligában is. A középszerűség pedig kitermelt egy olyan bajnokot – a Szovátai Medve-tó együttesét –, amely a 3. ligába jutásért rendezett selejtezőn értékelhetetlen teljesítményt nyújtva szégyent hozott nemcsak magára, a fürdővárosra, de az egész megyére is. Az okokat lehet keresni, és gondolom, hogy a helyi csapatvezetés, a település vezetősége kielemzi majd a történteket. De mindenképpen szomorú újra és újra megtapasztalni, hogy a klubok nem értik meg, nem fogják fel, hogy amikor eljutnak egy ilyen selejtezőre, nemcsak saját nevükben lépnek fel, hanem az egész megyét képviselik. Tehát ők a megye részéről voltak ezen a selejtezőn, és sajnos eléggé leszerepeltek. Szomorú, hogy akik a mérkőzésen ott voltak, bírók és más megyeelnökök is, rossz véleménnyel távoztak. Okkal kérdezgették: ha egy bajnokcsapat ilyen értékelhetetlen produkciót nyújt, milyen lehet a maguk 4. ligájának a  színvonala? Számunkra ebből az a tanulság, hogy az elkövetkezőkben meg kell értetnünk a vezetőkkel, kit és mit képviselnek egy-egy ilyen alkalommal. Mindenkinek komolyabban kell vennie ezt a bajnokságot!
– Meg sem merem kérdezni ezek után, mi a helyzet az 5. vagy a 6. ligában...
– A megyei bajnokságot (5. ligát) három csoportban indítottuk. Tekintettel arra, hogy a résztvevő csapatok kevés pénzt tudnak szánni a kiszállások ellenértékének fedezésére, ezért van a három csoport, hogy ne kelljen sokat utazniuk. A falusi bajnokságban pedig 14 Marosvásárhely környéki együttes nevezett. A legnagyobb gond itt a pályahiány, illetve ahol ez nem gond, ott a létesítmény állapota hagy nagyon sok kívánnivalót maga után. Bár XXI. századot írunk, még mindig olyan játéktereken rúgják a labdát, amelyek mellett nincsenek öltözők, ha vannak, nincs mosakodási lehetőség. A mentalitás pedig olyan, hogy játszunk, szórakozunk, végigvisszük a bajnokságot, de előrelépni vagy továbblépni nem óhajtunk. Ez rányomja bélyegét az egész bajnokság színvonalára, és ami elszomorító, hogy egyre több csapatvezető, edző, játékos vesz példát arról, amit a televízióban lát. Nekiállnak, és „elemzik” a bírók munkáját, azzal viszont nem törődnek, hogy a saját csapatuk milyen szinten van felkészítve, az ő játékosaik mennyit hibáznak a mérkőzéseken. Mindenki azzal jön, hogy ő a csapatvezető, ő adja a pénzt, és neki kell hogy igaza legyen. Pedig hát vannak szabályok, törvények, amelyeket be kell tartani, függetlenül attól, hogy milyen csapatról és kiről van szó. Ez egy olyan dolog, amit még 1. vagy 2. ligás szinten sem tudunk kiszorítani a labdarúgásból, hogyan tudhatnánk megtenni az alacsonyabb szintű bajnokságokban, ahol a szervezés sem olyan, mint a felsőbb kategóriákban? Rendőrség nélkül, megfelelő rendezők nélkül, és bizony, sokszor a játékvezetők ki vannak téve a bántalmazás lehetőségének is.
– Magyarán: előfordul, hogy megverik a bírót.
– Előfordul. Ilyen szempontból sajnálatosnak tartom, hogy a falusi (6. ligás) bajnokságban, ahol leginkább szükség lenne megfigyelőre, mert jelenlétében talán nem engednének meg annyi mindent maguknak a csapatok, anyagi okok miatt nincs lehetőség, hogy részvételüket biztosítsuk. Ha ott lennének a megfigyelők ezeken a meccseken, talán azzal sem lenne gond, hogy annyi játékost szerepeltessenek áligazolásokkal. Ez a másik nagy gondunk, mert hiába kötelességük a játékvezetőknek a mérkőzések előtt mindkét csapat összetételét leellenőrizniük (a vezetőkkel együtt), hogy az ellenfelek nem használnak-e jogtalanul leigazolt játékosokat, mégis vannak rá  kísérletek, ebből kifolyólag elég sok mérkőzésnek kellett megváltoztatnunk az eredményét a különböző szakbizottságokban. De vannak más hibák is, például, hogy bizonyos számú sárga lap miatt eltiltott játékost használnak. Volt hat-hét eset, amikor emiatt módosítanunk kellett az eredményt.
– És a színvonal?
– Nem az, amit elvárhatnánk. Nem nagyon tartanak edzést a csapatok, főleg az 5., 6. ligában, csak a meccseken találkoznak a játékosok, amellett megfelelően felkészült szakemberek sincsenek, akik foglalkozhatnának velük. A jelenlegi gazdasági helyzet sincs segítségünkre, kispénzűek az alakulatok, sokan tartoznak az AJF-nek, nehéz behajtanunk az adósságokat. Ezt valamiképpen rendeznünk kell a közeljövőben. Jó lenne egy olyan szponzortörvény is, amely lehetővé tenné, hogy a cégeknek megérje támogatni a sporttevékenységet.
– Lássuk be, erre vajmi kevés az esély.
– S hát ha még hozzávesszük azt is, hogy július 1-jétől minden 1., 2. és 3. ligában szereplő klub át  kell(ett)  hogy alakuljon magánklubbá, az európai és a nemzetközi labdarúgó-szövetség kérésére, hogy a politikumot kiszorítsák a labdarúgásból! Ez fel-tételezhetően újabb csapatok megszűnését jelenti a továbbiakban! Ha a szövetség nem talál megoldást a helyzetre, az UEFA és a FIFA szándékának érvényesülése nyomán teljesen felszámolódhat a labdarúgás megyei szinten, ami hatalmas vérveszteség lenne. Hiszen ez a labdarúgás alapja, az alaptevékenység, amelynek az kellene hogy legyen az eredménye, hogy fejlesszünk, kineveljünk játékosokat a felsőbb osztályokban szereplő együttesek számára!
– A beszélgetés során érintőlegesen szóba került az infrastruktúra kérdése. Panaszkodott.
– Nem is lehetek elégedett. De mielőtt a rosszról szólnék, hadd dicsérjek, mert hál'istennek, éppenséggel van amit, és kár lenne, hogy ne ezt emeljem ki elöljáróban, mielőtt a negatívumokat sorolnám. Mert itt van például Náznánfalva, ahol teljesen új stadiont építettek, szép öltözőkkel, és ahol modern körülményeket biztosítanak a sportolóknak. Szép példa a Mikefalva esete is, ahol szintén készült egy új pálya, lelátóval és öltözőkkel. Az már inkább kezd hasonlítani ahhoz, ahogy egy XXI. századi sportpálya kell hogy kinézzen! Hasonlóképpen említhetem Ákosfalva esetét is, az ő példájuk is követendő. Nem tudom ugyanakkor, mi a helyzet most Mezőzáhon, ahol – ha jól értesültem – pénzhiány miatt nem sikerült még véglegesíteni a munkálatokat.
Ami pedig a másik oldalt illeti: egészen kirívó a marosvásárhelyi helyzet, hiszen itt két 4. ligás csapat is működik – a Gaz Metan és az MSE –, amelyek az elmúlt idényben arra voltak kényszerülve, hogy idegen helyeken, váro-son kívül játsszanak, mivel idebent nincsenek labdarúgópályák. Azazhogy vannak, nehogy valaki ezt félreértse, de az mind a FC Municipal (vagy a polgármesteri hivatal?) tulajdonában van, és onnan hol sikerül, hol nem engedélyt szerezniük, hogy használják valamelyik játékteret. Nem mondom, örvendetesnek tartom, hogy felújították a volt ASA-központot, hogy a Víkendtelepen rendbe tették a két füves pályát meg a meggyesfalvi pályát, az is dicséretes, hogy a Municipal épített egy műfüves pályát a stadion mellé, viszont szomorú látványban van részünk, ha kilátogatunk az egykori ligeti stadionba, ahol az egykori ASA szép eredményeket ért el: olyan az egész, mint egy romhalmaz, használhatatlan. Zárójelben megjegyezném: 1964-től Marosvásárhelyen 13 futballpályát szüntettek meg, helyette pedig csak egyet vagy kettőt építettek... Szerintem ez nagyon kevés.
U. i. Interjúnk következő (befejező) részében a Megyei Labdarúgó-egyesület elnöke, Szatmári Tibor az utánpótlásról, a játékvezetők tevékenységéről, valamint az edzőképzés helyzetéről mondja el véleményét.