Kovács Péter: A tét a helyhatósági választások megnyerése

Megválasztotta a megyét képviselő SZKT-tagokat és az országos alapszabályzathoz igazította a megyei szervezet statútumát csütörtökön a Maros Művészegyüttes székhelyén tartott ülésén az RMDSZ Maros megyei küldöttgyűlése. Jelen volt és felszólalt Kovács Péter ügyvezető elnök, dr. Csige Sándor Zoltán, a csíkszeredai főkonzulátus vezető konzulja, Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, Kelemen Atilla és Kerekes Károly képviselők.

 „Hagyjuk abba a bozótharcot!" 

Kovács Péter szerint a Maros megyei és marosvásárhelyi RMDSZ-nek nem az kell legyen a legfontosabb, hogy ki a kormányfő, hanem az, hogy megfelelően fel tudnak-e készülni a jövő év kihívásaira, a helyhatósági és parlamenti választásokra. Mint mondta, aggódik Marosvásárhelyért, mert „jó esélyünk lehet egymás legyőzésére”. A tét, hogy Soós Zoltán polgármester lesz-e vagy sem. Az egyházaknak is üzent, hogy döntsék el, „magyar polgármestere legyen-e Vásárhelynek vagy ortodox”, a sajtónak meg azt, hogy „ne keresse a kákán a csomót”, hanem mutassa meg, hogy „a jelölt mit tud”. Az előválasztásokról szólva azt mondta, nem szabad szőnyeg alá söpörni a problémákat, tudni kell, kik azok a vezető politikusok, akik regisztráltak, és ki ment el szavazni, „igazi” regisztráció volt-e vagy „csuklóból történt”.

Azt is felrótta, hogy bár az előválasztásokon több ezren szavaztak Soósra, a TKT-ba nem jutott be, mert „a saját szervezete nem támogatta”. Arra is figyelmeztetett, hogy „az összefogást nem kell elsietni”, van egy jelöltje az RMDSZ-nek, „rendezzük sorainkat, hagyjuk abba a bozótharcot, tárjuk szélesre az RMDSZ kapuját, de ne azért, hogy kirugdossunk valakit, hanem, hogy beengedjük”.

A helyhatósági választások szerinte 500 ezer szavazatot kell hozzanak, „ezzel őrizzük meg tekintélyünket, súlyunkat a politikában”. A parlamenti választások során pedig az 5% elérése a cél.

Hit kell a konkrét célokhoz

Markó Béla kijelentette: aki az RMDSZ-ben valamilyen tisztséget tölt be, az mind politikusként tevékenykedik. „Aki politikai tisztséget vállal – képviselőséget, szenátorságot, tanácsosságot, polgármesterséget, bármilyen politikai tisztséget –, az nem privilégium, nem előjog, hanem felelősség, feladat, amit teljesíteni kell, és amibe bele is lehet bukni”. 

Kritikát is megfogalmazott. Azt, hogy nem mindig határozzák meg a célokat, csak azt, hogy ki milyen tisztséget akar, de azt már nem, hogy ezzel a tisztséggel mit fog tenni a közösség javára. Az RMDSZ-nek nem ideológiai céljai vannak, ezeket meg kell fogalmazni, hit kell hozzá és meggyőződés, és akkor sikert lehet elérni. Ezt a hitet kell közvetítsék a politikusok a vásárhelyi magyarságnak, és ha közvetíteni tudják, meg tudják nyerni a választásokat. 

Őszintén és alázattal 

Brassai Zsombor szerint az újratervezés alatt álló RMDSZ-ben őszintén és alázattal kell dolgozni. Mint mondta, abban reménykedik, hogy a hiúsági küzdelmeket hamarosan a tervezett, célirányos vonalvezetésű kampány veszi át, és a helyezkedők, a csak a listákra és tisztségekre tülekedők munkába állnak. Abban, hogy mindenki felismeri, hogy saját érdekének sikere a közös érdek győzelmén múlik, és abban is, hogy „van bennünk bátorság az újratervezés szellemében nyitni a valós politikai összefogásra”.

Felszólalásában Marosvásárhelyre összpontosított, „mert a megyeszékhelyi történések kihatnak a megye minden térségére, és az RMDSZ vonatkozásában ez hatványozottan igaz. Sokat veszítettünk, megyei tanácselnökséget, helyi tanácsosi mandátumokat, megyei tanácsosi és polgármesteri posztokat. A vásárhelyi magyarság nélkül nem tudunk ezen  javítani, ezért: mindenekelőtt Vásárhely! Őszintén és alázattal nézzünk szembe ezzel a kihívással, és rendeljünk bátor célokhoz okos munkát. Merjünk bátrak lenni! Okosak az összefogásban, és bátrak a munkában” – jelentette ki. 

Péter Ferenc, a megyei RMDSZ politikai alelnöke arra figyelmeztetett, hogy a küldöttgyűlés legfontosabb feladata az SZKT-küldöttek megválasztása, amely a szervezet legmagasabb és legfontosabb döntéshozó testülete. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy ennek a testületnek ezt a szerepet kell betöltenie, mert egyesek szerint „annyira ellaposodott, hogy akár én is el tudom vezetni” – ezt egy olyan személy mondta, aki megpályázta az elnökséget.

Az előválasztások tanulságai

Soós Zoltán, a vásárhelyi magyarság polgármesterjelöltje arra figyelmeztetett, hogy a rendszerváltás után 25 évvel egyre több ember elfordul a politikától. A legnagyobb kérdés az, hogy hogyan lehet kimozdítani az embereket szavazni. 

Az előválasztásról elmondta: „kiderült, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem működik a mi házunk táján sem. Kiderült, hogy nyerhetünk-e Marosvásárhelyen választást azzal a városi szervezettel, amelyet gyakorlatilag az előválasztások előtt három héttel lehetett újraéleszteni. Fogunk-e tudni úgy mobilizálni, hogy nincs helyi szervezet?” Elmondta, hogy „többes szerepvállalás volt, amit az utóbbi hónapokban csináltunk: jelöltként a kampányolással is foglalkoztam, de azzal is, hogy álljon végre össze a szervezet, mert ha lett volna egy erős szervezet, akkor valószínűleg a papírforma szerinti eredmény született volna, és 80 vagy 90 százalékkal tudtunk volna végezni”. Elmondta azt is, hogy „az egész kampányban kb. két tucat ember dolgozott. Nem volt ott az a nagy szervezet, amiről beszélünk”. Ezt nagyon fontos tanulságnak nevezte. Nem akart neveket sorolni, de – mint mondta –, tudomásul kell venni azt, hogy „amíg mi nem hisszük el, hogy a várost vissza tudjuk venni, amíg nem állunk oda, és nem fiktív listákat készítünk, hanem tényleg elmegyünk, megkeressük az embereket, és meggyőzzük őket, hogy mi valóban mást akarunk és másak vagyunk, addig nem lesz változás. És akkor nem azt fogják a fejünkhöz vágni, hogy ott vagytok 25 éve, és csak a hatalmat akarjátok. Hiszen mi ezzel szembesültünk. Szomorú volt a magyarok visszajelzése, és ehhez az is hozzájárult, hogy a szervezeten belül is nagy volt a bizonytalanság”. 

Három a magyar igazság?

Gál Éva, a 2013-ban szétvert vásárhelyi szervezet volt szervezési alelnöke kijelentette: „Itt mindenki elmondta, hogy mit kell csinálni a választáson. Csak épp arról nem beszéltek, hogy mit vár a marosvásárhelyi magyar választó: őszinteséget, emberközelséget és azt, hogy végre térne már vissza az RMDSZ a '90-es évek szellemiségéhez, amikor a megyei elnököt Zonda Attilának hívták, és amikor a jelölések úgy mentek, hogy mindenki tudta, hogy jelölünk, tudták, kit jelölünk, joga volt a választónak itt, ebben a teremben szavazni, ahol még a fal mellett is álltak az emberek, és szavaztunk arról, hogy kit akarunk és kit nem akarunk. És akkor az RMDSZ-t valóban Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek nevezhették. De amikor a listákat egy különszobában három-négy ember állítja össze, akkor olyan tanács alakul ki, amilyen a mostani, amelyből a negyedik tanácsos lépett vissza” – mondta. 

A vásárhelyiek üzennek: üzentek – folytatta a továbbiakban. „Üzentek 2008-ban, üzentek 2012-ben, és üzentek most is, sajnos, 2015-ben. Megüzenték azt, hogy vigyázat, mert 11 ezernél is többen regisztráltak, amiből 6700 meg sem gondolta, hogy elmenjen szavazni. Az RMDSZ nyert ugyan, és hála istennek mi nyertünk, és nem más párt. Csak azért el szeretném mondani, hogy amikor azok a károkozó körzeti elnökök és választmányok el kellett tűnjenek – nem ma, hanem a tegnap –, mivel azt mondták nekik az SZKT-n, de a TKT-n is, akkor 7 ezer fizető tagot számoltunk, amiből most 4300-an mentek el szavazni. Úgyhogy engedjék meg, vonjam kétségbe azt a 11 ezer 200-as regisztrációt. Tehát a »károkozók« úgy mentek el, hogy sajnos a tagságot is magukkal vitték”.

Kijelentette: az Erdélyi Magyar Baloldal beadvánnyal fordult az országos etikai bizottsághoz, mert, „hogy kiket állítottak oda, hogy szétverjék a vásárhelyi szervezetet, azt tudjuk. De hogy ki állította oda őket, azt nem tudjuk. És ha azt akarjuk, hogy a marosvásárhelyiek el is menjenek szavazni, akkor őszintén, tisztességesen ki kell mondani, hogy ki és miért tette, amit tett, milyen érdekből, mert Marosvásárhelyen a városi szervezet szétverése nagy hiba volt. A 90-es évek elején egyetlen tollvonással szüntette meg az akkori megyei elnök a városi szervezetet. 2013-ban ugyanez történt. Félrevezették az SZKT-t, átszervezés leple alatt szétverés történt. Három a magyar igazság: harmadszorra most már ne történjen meg, még akkor sem, ha ezek a kerületek a halvány másolatai a valamikori körzeteknek” – vonta le a konzekvenciát Gál Éva.