2020. július 4., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kovács Béla könyve (420 nap Szíriában. Egy geológus feljegyzései. Kolozsvár, 2011) rendhagyó útirajz: a szerző nem utazóként, nem mint turista kereste fel Szíriát, hanem dolgozni ment ebbe az érdekes közel-keleti országba, így szerzett élményeit eleveníti fel a napi tapasztalatok tárgyilagos, a valóságot a maga közvetlen hétköznapiságában megmutató, mégis sokszínű képet elénk táró tükrében.


Kovács Béla könyve (420 nap Szíriában. Egy geológus feljegyzései. Kolozsvár, 2011) rendhagyó útirajz: a szerző nem utazóként, nem mint turista kereste fel Szíriát, hanem dolgozni ment ebbe az érdekes közel-keleti országba, így szerzett élményeit eleveníti fel a napi tapasztalatok tárgyilagos, a valóságot a maga közvetlen hétköznapiságában megmutató, mégis sokszínű képet elénk táró tükrében.
A könyvben bemutatott világ tehát nem a mesés Kelet, az Ezeregyéjszaka egzotikus világa, hanem egy darab élet, úgy, ahogyan a szerző maga megélte.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a jó szemű, jó humorú, az impressziók befogadására mindig nyitott Kovács Béla figyelmét elkerülték volna a Szíria földjén lépten-nyomon fölbukkanó „turisztikai célpontok”, az évezredek ködébe vesző múlt beszédes emlékei: a főváros épített öröksége, Aleppó óvárosa, Palmyra romjai vagy a Krak des Chevaliers fellegvára, hiszen a klasszikus Szíria térsége, amelybe Fönícia és Palesztina is beletartozott, hosszú története során tanúja volt az ember megtelepedésének (Damaszkusz a Kr. e. 4. évezred elejétől folyamatosan lakott város), ősidők óta a népek országútja és fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződése, kultúrák és birodalmak ütközőpontja az egész ókorban és középkorban. 1517-től 1918-ig az Oszmán Birodalom része volt, a két világháború között francia mandátumterület, majd angol megszállás alá került. Jelenkori története sem kevésbé mozgalmas. A függetlenségét 1946-ban elnyert szír állam a térség egyik politikai főszereplője, az izraeli–arab konfliktus hatalmi tényezője, s mint ilyen, „szovjetbarát, antiimperialista és pánarab” politikát folytatott, emiatt a szocialista országok, közöttük Románia támogatását élvezte.
Kovács Béla a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Földrajz-Geológia Karán szerzett egyetemi diplomát 1955-ben (akkoriban kiváló labdarúgóként is jól ismerték a városban), szíriai „kiszállását” megelőzően a Kolozs megyei Bányaipari Vállalatnál dolgozott főgeológusi beosztásban. Így juthatott el Szíriába 1976 januárjától 1977 márciusáig, annak a programnak a keretében, amelynek során a román állam „önzetlen testvéri” támogatást nyújtott a harmadik világ fejlődő országainak szakemberek (mérnökök, orvosok, tanárok, szakmunkások stb.) kiküldésével, amit az érintettek nem csupán az itthoninál valamivel jobb fizetésért vállaltak szívesen (a hasznot úgyis a kemény valutára éhes állam fölözte le), hanem azért is, hogy egy ideig szabadabban lélegezhessenek, hátat fordíthassanak a szocialista építés gyötrelmes robotjának, utazhassanak, más tájakat, más embereket ismerhessenek meg. Szíria földje ásványi kincsekben gazdag: Kovácsék csoportjának ezek feltárásában kellett szorgoskodnia, hamisítatlan sivatagi környezetben és minél több dollárt szerezve a román államkasszának.
A szerző sajnos nem érhette meg könyve megjelenését. A kéziratnak a nyolcvanas évek végére elkészült első változata, amelyet a kolozsvári Dacia Könyvkiadó kívánt közreadni, az akkori hivatalos kiadói politika tiltásába ütközött, majd amikor a változás után ez az akadály elhárult, a cenzúra szigorával vetekedő pénzügyi feltételek mondták ki a nyomdai engedélyre a negatív verdiktet. Közel két évtizednek kellett eltelnie, hogy a tragikus szíriai események ismét a kéziratra irányítsák a figyelmet, új aktualitást adva annak, hogy a szerző özvegye áldozatkészségének köszönhetően könyv alakban is az olvasó elé kerülhessen.
Habent sua fata libelli.
Kerekes György