2019. november 21., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Amadé Farkas sírverse)

Jaj, éltem, éltem, ah, be borzasztó mazurka!

S ha botfülem botolt – mily mervejő malőr!

Fölröptet majd az Úr a fárasztó azúrba,

Bár boldog sem valék: sem herceg, sem halőr.


Magadnak, életem, kaparj, te kajla, kurta!

Kapard szívem falát, halál, kaparj ki most – 

Szülessek újra még, s füstölvén alla turca

Kaffát ihassak én: időt, fényt, illatost…


Kis életem, be nagy, be tört valál, be tág!

Koporsóm szűk lakás, nem tartja szög, se deszka – 

Szigorral döglök itt, szittyán: alla tedesca.


Nem dől babér, forint, nem záporoz peták

Fejemre... Lépteim nyomát por lepi mán, ó – 

S Helyettem mennybe száll egy fád fortepiano!


*A költő 60. születésnapjára megjelent Requiem tzimbalomra (Örömzene – darabokban) című, Marosvásárhelyen 2019. október 16-án bemutatott kötetéből