2019. december 14., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

(Vingt ans après – kortársaimnak)

„Szerettem vón egyetlent, határtalant csinálni, 

(. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .) 

S időkben és mezekben mindenki helyett élni.” 

(Szép Ernő)


A Téka kertje hajdan Marosvásárhelyen volt, 

S a Téka utca most is Marosvásárhelyen van, 

S ma Pádes utca 5 szám. (A helyrajz helytelen tan, 

Ha nem csillantja gyöngyét borospohár, se mennybolt.) 


Ültünk a láthatatlan mélyén, a Téka-kertben, 

A Pádes utca ötben, a Téka utca szélén, 

S beszélgeténk látottak és a hallottak élén, 

A sors kezétől áldva, vagy inkább néha verten – 


Nyolcvannyolc, július volt a friss Gálfalvi-portán. 

És volt egy kerti asztal, s köréje zárva mind mi, 

S köröttünk sertepertélt egy skót juhász, a Csimbi, 

S a kis Kántor fotózott – nem lőn átlag riport tán. 

Kacagtunk is, ha tellett, traktált is Irma, Gyurka, 

De nincs egy pillanat sem, (tanúm rá Gyurka, Irma), 

Mit sorsunk bal kezével hibátlan újraírna – 

S úgy dallamlott a perc, mint balkáni ír mazurka. 


Ott voltunk mind a képben... Figyelt egy égi őrszem, 

Lesett az éber állam, s palánkon át a portás: 

Mit is fecseg reményről sok bátor s gyáva kortárs, 

S minő jövőkre isznak lihegve, félig őszen? 


Kásásodtak kesernyés, begyűjtött lelki mézek, 

S még én is bús bajusszal, balassisan, vitézül, 

Adys szemekkel néztem – talán tudtam, mi készül? 

S portréimból azóta merengőn el, kinézek… 


Andráskám, mit szeretnél, ki voltál, mit akarsz ott? 

(Ezt kérdi más időkből Calvus, Lázáry, Jack Cole…) 

Túlélni nincs halál, s nincs ifjúság, sem gyerekkor – 

S nincs túl, csak élni mindent, és élni minden arcot.