Kossuth-díjat kapott Farkas Árpád!

Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából idén is kiosztották a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Kossuth-díjat, amelyet ez alkalommal is Magyarország köztársasági elnöke adott át csütörtökön, a Parlamentben.

A bizottság idén Kossuth Nagydíjat adományozott Sára Sándor Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendezőnek, operatőrnek, a nemzet művészének, kiváló és érdemes művészének, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, a Duna Televízió volt elnökének a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez egyéni látásmódú, a társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló, dokumentarista stílusú filmjeivel hozzájáruló, kimagaslóan sikeres operatőri és rendezői pályája elismeréseként.

Kossuth-díjat adományozott Farkas Árpád Babérkoszorú díjas és József Attila-díjas író, költőnek, műfordítónak, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának az egyetemes magyar irodalmat autentikus erdélyi színezettel gazdagító, örök érvényű témákkal foglalkozó költői életműve elismeréseként; Berkesi Sándor Liszt Ferenc-díjas karnagynak, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara docensének, a Tiszántúli Református Egyházkerület nyugalmazott zenei igazgatójának, a Debreceni Református Kollégium Kántusa vezetőjének a magyar protestáns énekkultúra megőrzését és továbbadását elhivatottan szolgáló értékteremtő művészi és tanári pályája, valamint a határon túli magyarság körében végzett kiemelkedő zenepedagógusi munkája elismeréseként; Esztergályos Cecília Jászai Mari-díjas színművésznek, kiváló és érdemes művésznek utánozhatatlanul energikus stílusával, kifinomult mozgáskultúrájával minden szerepét egyedivé varázsoló, nagy népszerűségnek örvendő alakításai, színpadon, filmvásznon és a televízió képernyőjén egyaránt sikeres pályafutása elismeréseként; Faragó Laura énekművésznek, népdalénekesnek, etnológusnak, zenepedagógusnak a magyar népdalok hiteles megszólaltatása mellett Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozásainak, valamint az elmúlt öt évszázad műdalirodalmának széles körű megismertetését szolgáló énekművészete, valamint értékes zenepedagógusi munkája elismeréseként; Geszler Mária Munkácsy Mihály-díjas keramikusművésznek, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának a magyar népművészet hagyományaira épülő, ugyanakkor a kerámia, a fotográfia és a komputergrafika ötvözésével új stílust teremtő, sajátosan expresszív alkotóművészete elismeréseként; Györfi Sándor Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek, érdemes művésznek a magyar kultúra, főként a kun hagyományok megőrzését és népszerűsítését szolgáló alkotóművészete, a paraszti világ mellett a magyar történelem jeles alakjait megörökítő alkotásai, valamint érmeket, plaketteket és grandiózus köztéri szobrokat is magába foglaló gazdag életműve elismeréseként; Kiss Benedek Babérkoszorú díjas és kétszeres József Attila-díjas költőnek, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának kimagasló költői, illetve a bolgár irodalom avatott tolmácsolójaként létrehozott műfordítói életműve, valamint a népköltészet világát idéző népszerű gyermekirodalmi alkotásai elismeréseként; Lantos István Liszt Ferenc-díjas zongoraművésznek, kiváló és érdemes művésznek, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszéke egyetemi tanárának a legnemesebb magyar előadóművészi hagyományokat hitelesen közvetítő zongora-, kamara- és orgonaművészi pályája, valamint a fiatal tehetségek képzését szolgáló értékteremtő oktatói munkája elismeréseként; Lengyel György Jászai Mari-díjas rendezőnek, kiváló és érdemes művésznek, a Színház- és Filmművészeti Egyetem professor emeritusá- nak a magyar színházművészet értékeinek továbbadását a klasszikus drámák és a kortárs szerzők alkotásainak színrevitele mellett az operairodalom legjelentősebb műveinek kimagasló színvonalú interpretációjával is elhivatottan szolgáló, több évtizedes pályája elismeréseként; Oláh Zoltán Harangozó Gyula-díjas balettművésznek, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosának, a Magyar Táncművészeti Egyetem Klasszikus Balett Tanszéke adjunktusának a balettirodalom legjelentősebb szerepeit már fiatal korától kezdve kiemelkedő érettséggel megformáló, magas szintű művészi munkája, a szakma és a közönség körében nemzetközi és hazai szinten egyaránt nagy sikernek örvendő alakításai elismeréseként; Péreli Zsuzsa Munkácsy Mihály-díjas képzőművésznek, gobelinművésznek, kiváló és érdemes művésznek a magyar textilművészetben kimagasló alkotóművészi pályája, téma- és formavilágában egyaránt különleges, egyedi technikával alkotott gobelinjei elismeréseként; Rieger Tibor szobrászművésznek az igazság, a jóság és a szépség megformálására, a népet nemzetté nemesítő lelkiség kifejezésére törekvő alkotóművészete, a kereszténység értékeit különleges művészi látásmóddal ábrázoló műalkotásai elismeréseként; Sümegi Eszter operaénekesnek, kiváló és érdemes művésznek, a Magyar Állami Operaház szerződéses magánénekesének a világ legrangosabb operapódiumain és koncerttermeiben is páratlanul sikeres, számtalan főszerepet magába foglaló, kivételesen gazdag művészi pályája elismeréseként; Tordai Teri Jászai Mari-díjas színművésznek, kiváló és érdemes művésznek a naivaszerepektől az összetett ábrázolást igénylő karakterekig terjedő nagyívű művészi pályafutása, egyedülálló színpadi eleganciát tükröző előadóművészete, a kiváló humor mellett mély drámaiságról is árulkodó jellemformálásai elismeréseként; Zádori Mária Liszt Ferenc-díjas énekművésznek, kiváló művésznek, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának a magyar zenekultúrát a reneszánsz és barokk zeneművek, főként Bach, illetve Monteverdi szerzeményeinek autentikus interpretációján és népszerűsítésén keresztül gazdagító, kimagasló színvonalú énekművészete elismeréseként.

– Az elismerés nagyon megtisztelő, de nem a díjakat szem előtt tartva dolgoztam, korábban utasítottam vissza magas magyar állami kitüntetést – mondta az MTI-nek Farkas Árpád. – Erdélyiként annyiban vagyunk mások, hogy gondjaink valamelyest speciálisabbak a világ más részén élőkénél. Az egyetemes magyar irodalmon nőttünk fel, amely pont annyira szólított meg bennünket, mint amennyire mi meg akarjuk szólítani a környezetünket. Az erdélyi magyar irodalmon Magyarország, illetve az egész európai és kortárs irodalom minden gondja átfolyik – mondta Farkas Árpád.

Pályája viszonylag fiatalon indult, első verseskötete, a Másnapos ének 1968-ban jelent meg, és az úgynevezett emberarcú szocializmusból történt kijózanodást tükrözte. „Közvetlen mesteremnek Kányádi Sándort és Nagy Lászlót tekintem, szerkesztőként Ilia Mihályt, indulásomhoz a pályán sok köze volt Lászlóffy Aladárnak. Az ő nemzedéke volt az, amelyik az erdélyi irodalomban az ötvenes évek dogmatikus és nevetséges időszaka után fordított egyet a versbeszéden. A mi nemzedékünk már azt mondta: amíg a verslábakat mossák, addig radikálisan mást kell képviselni” – idézte fel a költő. Mint fogalmazott, második kötetével, az 1971-ben kiadott Jegenyekörrel találta meg saját hangját; a Kolozsváron megjelent, két kiadást is megért könyv szokatlanul magas, nyolcezer példányban kelt el. „Ez már komorabb és lázadásos szimbólumokkal terhesebb korszak volt, amikor a sötétben élő emberek félszavakból is értették egymást. Később még inkább bekomorult költői világom, az anyaországi szellemi élettel majdnem szimultán jött az érzet, hogy elveszett a gulyásszocializmust főző kondér, igaz, később a véres forradalmat is ellopták egy fél év alatt.” Kitért arra, hogy a kiábrándulással a poézis korábbi hitele is elillant, a kilencvenes évektől úgy érezte, nincs tétje a versírásnak, ezért éveken át inkább ismét újságszerkesztéssel foglalkozott (a hatvanas évek végétől már dolgozott különböző romániai magyar lapoknál). 1990-től a Látó című marosvásárhelyi irodalmi lap szerkesztője volt, majd 1992-től 2010-ig a Háromszék című független sepsiszentgyörgyi napilap főszerkesztője.

„Pályám elején rengeteget jártunk az emberek között, közel voltunk a valósághoz, mélyebben megismertük a körülöttünk lévő világot. Később, a kilencvenes évektől olyan kérdésekbe tudtunk belemélyedni, mint a nemzetiségi gondok, ami egyfajta misszionáriusi újságírói feladat volt” – idézte fel Farkas Árpád.

Tavaly válogatás jelent meg legszebb verseiből Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész válogatásában. „Az ember az elmúlásból tekint vissza. Végigfutva a tartalomjegyzéken, azt tapasztaltam, hogy egy-két kivétellel mindegyik úgy vállalható, mintha ma írtam volna. Nem írtam nagyon sok verset, Kányádi Sándor annak idején viccesen meg is jegyezte, hogy csak a válogatott verseimet akarom írni. Indulataimat, odafigyelésemet a világra inkább kispublicisztikában, kisesszében vezettem le. Mindig az volt az érzésem, hogy nem az örökkévalóságnak írok, de nem is a mindennapoknak, verseim nagy részét ezért nem is datáltam. A kivételt a romániai fordulat idején született verseim jelentik” – fejtette ki Farkas Árpád.