Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Három évtizedet hagytunk magunk mögött a diktatúra bukása óta. Azóta vissza-visszatérő téma az erdélyi magyar társadalom apadása, a romániai életfeltételek romlása. Nem vigasz számunkra, hogy időközben milliós nagyságrendűre ugrott többségi román honfitársaink expatriálása. Amikor 2014-ben a Korunk – elsőként az országban – számba vette a külföldön élő román közösségeket (a hagyományosokat és az új egzisztenciát teremtőkét), még csak négy-öt millióra lehetett becsülni ezt a létszámot. Nemzetközi felmérések szerint ez a szám jelentősen növekedett, s úgy tűnik, a közeljövőben sem fog csökkeni.
Ezzel a megállíthatatlannak látszó folyamattal szembemegy egy másik jól felismerhető és egyre inkább körvonalazódó tendencia: a szülőföldi életfeltételek megteremtésének korszerű lehetősége a kis- és középvállalkozások beindításának segítségével. Ezekre a – szakszerű pályázásoknak köszönhető – lehetőségekre próbáljuk felhívni a figyelmet ebben a lapszámban.
Azzal a felismeréssel, amit Világablak rovatunk szerzői így fogalmaznak meg: a vállalkozásindítás nem férfiprivilégium. Amit messzemenően alátámaszt Geambaşu Rékának az anya vállalkozókról írt felmérése, Zörgő Noéminek a székelyföldi mikrovállalkozások sajátosságait elemző esszéje, továbbá Molnár Judit Bihari eseményszervezők és Kilyén Barna Parajdi Lepkeház című „közelképe”. (közlemény)