Kortárstalálkozó Magyarsároson

„Kezeink közül szöknek az évek

Arcunkra új és új jelet vésnek,

Visszaforgatnánk oly sok percet,

Újra játszanánk azt, amit nem lehet.” 

Ossian-idézet és az összetartozás szeretete hívta életre huszonharmadik alkalommal az ötvenévesek találkozóját Magyarsároson augusztus utolsó vasárnapján.

Idén az 1964 és 65-ben született kortársak találkoztak.

A program már szombaton elkezdődött, amikor a résztvevők az elhunyt tanítók és kortársak sírjánál hajtottak fejet.

Vasárnap 9 órától a Bandi Dezső Általános Iskolában egykori és jelenlegi pedagógusok – Popa Ilona, Dezső Antal, Szabó Levente, Murvai Irma, Dezső Margit, Udvari Margit és Tóth Katalin – várták osztályfőnöki órára az egykori diákcsapatot. A két nemzedék tizenkilenc tanulójából tizenhárman jelen voltak, egy eltávozott az élők sorából, a többi elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni. Rövid, vidám, szép beszámolók hangzottak el. Mindenki szép és kellemes élményeit elevenítette fel.

Összességében mindannyian megtalálták az élet értelmét, alkalmazkodtak a változó világhoz, és most boldog és elégedett szülőként és nagyszülőként élik mindennapjaikat ott, ahova a sors rendelte őket.

Nagyszerű hangulatú óra volt, melyen hasznos tanácsokat is kaptak az emberi kapcsolatok helyes megéléséről és természetesen az unokák neveléséről is volt nevelőiktől, útravalóként a következő fél évszázadra.

Meglepetésként óra végén Szabó Enikő tanítónő diákjai gyönyörű versekkel és énekekkel örvendeztették meg az ünnepelteket.

A harangok hívó szavára hallgatva 11 órától az ünneplők istentiszteleten vettek részt. Ünnepi beszédében Jenei Csaba unitárius lelkész Luk. ev. 24:13, 14. versével köszöntötte az ötvenéveseket, kiemelve az élő emberi kapcsolatok ápolásának fontosságát és szükségességét, majd Bandi Zsuzsánna erre az alkalomra írt versével ajándékozta meg a résztvevőket. Balázs József gondnok köszöntőjében egyebek mellett a közösség- és egyházépítő munkában tanúsított kitartásukat és helytállásukat méltatta.

A köszöntések a templomkertben folytatódtak, ahol Balázs Attila alpolgármester a hivatal részéről emlékplaketteket és virágot adott át, végül a közönség halmozta el ünnepeltjeit szeretettel.

Ezzel még nem ért véget a nagy esemény, mert az ünnepelteket szervező társaik gazdagon terített asztal mellé a dicsőszentmártoni Stejaru étterem hűvös termébe hívták, ahol éjfélig pergették az emlékezés fonalát, amiből az emlékkönyvbe is sokat bejegyeztek. Ropták a táncot, szórakoztak, ki amennyire bírta. Az est fénypontja a kortársak születésnapi tortája volt. Mindenki megnyalta a tíz ujját utána, és egymást átölelve örökítették meg a nagy eseményt 

Lukácsi-Tóth Alpár jóvoltából.

Nagyszerű szervezés, jó hangulat, vidámság, öröm és sok kellemes emlék közepette született meg az elhatározás, hogy tíz év múlva újból találkoznak, lehetőleg teljes létszámban.

Tóth Katalin, 

Magyarsáros