Korszerűsítik az öregotthont

Komoly beruházások Nyárádmagyaróson

A világjárvány alaposan rányomta a bélyegét az intézmény életére is, de jó hírekkel is szolgáltak Nyárádmagyaróson, amikor a helyi öregotthonba látogattunk.

Az utóbbi két évben jelentős változások történtek az intézményben, és ezek nagy része a világjárványnak tudható be. Tavaly áprilisban a katonai rendelet értelmében az alkalmazottaknak be kellett költözniük egy hónapra az otthonba, ám a legnehezebb időszakot a tavalyi év utolsó és az idei év első hetei-hónapjai jelentették, amikor ott is felütötte a fejét a fertőzés: 16 lakót érintett, ebből két, más betegségben is szenvedő személy a kórházi kezelés ellenére is elhunyt. Hét alkalmazottnál is kimutatták a fertőzést, de ők nem szorultak kórházi ellátásra. A lakók meglátogatása jelenleg is körülményes, az érkezőnek előre be kell jelentkeznie. Nyáron meg lehetett oldani a találkozást maszkviseléssel az udvaron, a téli időszakra viszont ezt újra kell gondolni. Leszűkített körülmények között ugyan, de az idősnapot is megülték, születésnapok is voltak, szeretnék, ha a bentlakóknak megmaradna a normális életkerete, de a legfontosabb az, hogy megóvják őket a vírusfertőzéstől, ezért hetente gyorstesztet végeznek a lakókon és alkalmazottakon egyaránt – sorolta fel elöljáróban a legaktuálisabb járványügyi tudnivalókat Jakab László igazgató.

 Számos felújítás következik

A nyárádmagyarósi öregotthonban 42 személyt gondoznak, az elmúlt 13 év alatt 230 idős fordult meg az intézmény falai között: itt lakott, itt halt meg vagy innen haza-, esetleg más otthonba költözött.

Intézményi szinten is volt változás: személyzet ment nyugdíjba és érkeztek újak, polgármestercsere is volt a község élén, mindezek ellenére a dolgok jó irányba látszanak haladni. A legörvendetesebb hír, hogy a kormány nemrég több mint háromszázezer lejt utalt ki az otthonnak, ez pedig jól fog – újságolta el az intézményvezető. Ebből az összegből sok dolgot lecserélnének, felújítanának, kezdve az ágyneműtől, törülközőktől a matracokig és vízhatlan lepedőkig. Kicserélik a tönkrement parkettát, akadálymentesítik a fürdőszobákat, de az egyik legfontosabb a fűtésrendszer felújítása és szabályozása, napkollektorok felszerelése, ugyanis megdrágult az elektromos energia, és ha ezeket a lépéseket nem teszik meg, azt a bentlakók és hozzátartozóik érzik meg, akiknek meg kell fizetniük a szolgáltatást. A megtermelt hővel gazdaságosabban kell majd bánni, tárolótartályokat kellene felszerelni, a régi ablakokat fel kellene váltani hőszigetelővel. A tisztítóállomás alulméretezett, nem működik megfelelően, azt is ki kell cserélni – sorolja a kihívásokat az igazgató, hozzátéve, hogy ezekben a tervekben partnerük az önkormányzat is.

Ha már szóba került a szolgáltatások ára: az épület régi szárnyában lakók havi 2.000, az új szárny lakói 2.100 lejt fizetnek havonta, emellett higiéniai és orvosi-gyógyszerellátási járulékos költséget is. Mindemellett a környéken a legméltányosabb az ár, a várólistán állandóan van 60 személy, és az időnként megüresedő helyet azonnal el is foglalja az új lakó.

  Jogos kérdések  

Kérdések, aggályok is felmerültek a beszélgetés során. Az önkormányzat felépítette, létrehozta az öregotthont, de nem a helyi idősek élnek benne – mondta el az igazgató, hiszen ottlétünkkor is csupán három helybelit tartottak nyilván. Ha az ellátottak nem tudnak vagy nem kellő mértékben tudnak hozzájárulni a költségekhez, az volna a méltányos, ha az illető ökormányzat (ahonnan az ellátott érkezett) is belepótolna. Ez a törvényben is le van fektetve, de a gyakorlat egészen mást mutat. Aki öregotthont hozott létre és tart fenn, nagy terhet cipel, átvesz bizonyos feladatokat más önkormányzatoktól, amelyek vagy nem akartak, vagy nem volt lehetőségük létrehozni hasonló intézményt, vagy ellátni a rászorulókat. Ez néha feszültséget is teremt, hogy az önkormányzat a saját forrásait nem a helyi lakosságot szolgáló megvalósításokra, hanem egy intézményre kell fordítsa. „Nekünk az a feladatunk, hogy komoly szakmai kritériumok mellett 21. századi színvonalú ellátást, gondozást biztosítsunk, és nem az, hogy azt nézzük, honnan jön vagy nem jön a pénz” – mutatott rá Jakab László. Máshol is ugyanez a helyzet, a kormány eddig is biztosította a költségekhez a tízszázalékos hozzájárulást, de az infláció mellett most az energia megdrágulása jelent gondot, és erre nagyon nehéz az intézménynek válaszolnia.

Az igazgató egy másik kérdést is felvetett: az otthon lakóinak van nyugdíjuk, vagy a hozzátartozóik anyagi lehetőségei megengedik az intézményes gondozásukat, de mi van azokkal, akik otthon vannak, akik gyógyszert kell vásároljanak, esetleg magatehetetlenek, betegek, nincs aki gondozza őket, nincs hozzátartozójuk, vagy nem olyan a kapcsolatuk a családdal, rokonokkal, hogy ellássák őket? Mi lesz ezekkel az emberekkel? – folytatta a gondolatmenetet.

Igazságtalan helyzet 

Ilyen körülmények között természetesen örül a kormánytól kapott mintegy 320 ezer lejnek Nyárádmagyarós polgármestere is. Az elmúlt tizenhárom év alatt szinte semmit nem újítottak fel az otthonban, ezért van egy energiatakarékossági elképzelésük, hogy a megtermelt hőt meg is tartsák az intézményben. Próbálnak jobban figyelni az intézmény gazdasági kérdéseire, mivel egyre nehezebb az otthon fenntartása. Kicsi a község, kis költségvetéssel, így viszonylag nagy teher számukra az idei költségvetésben megszabott 156 ezer lej is, amit erre szántak, hiszen ezt a lakossági adóból kell átutalni. Örülnek az intézmény létének és annak is, hogy munkahelyet teremt a faluban, de mégis igazságtalan a helyiekkel szemben, hogy a község nagy összegekkel járul hozzá az intézmény költségvetéséhez az ő adójukból, miközben többnyire nem is helyiek laknak benne – sérelmezi Kacsó Lajos. Az épület az önkormányzat tulajdona, ezért az egyéb költségek mellett az ingatlan fenntartása is az ő feladatuk. A helyzetről többször és több helyen beszámolt, és úgy tűnik, végre meghallgatásra talált a kérésük. Minden nehézség ellenére az otthon bezárása szóba sem jöhet, egy kis odafigyelés és összefogás kell ahhoz, hogy fenntartható legyen a működtetése – véli a községgazda.

Fotó: Gligor Róbert László