Szinte minden nap egy világnapot ünnepelünk, emlékezünk, harcolunk valamiért vagy valami ellen. Tegnap a korrupció elleni harc világnapja volt.
Szinte minden nap egy világnapot ünnepelünk, emlékezünk, harcolunk valamiért vagy valami ellen. Tegnap a korrupció elleni harc világnapja volt. December 9-ét az ENSZ közgyűlése nyilvánította a korrupció elleni harc nemzetközi napjává, és fogadta el az Egyesült Nemzetek korrupció elleni konvencióját. Ennek alapján alakult meg Romániában is a Korrupcióellenes Ügyészség, azért, hogy „felgyorsítsák a korrupció elleni küzdelmet a közigazgatásban”, illetve, hogy az ország teljesítse európai uniós vállalásait.
Érdekesnek tűnhet, hogy a korrupció elleni harc világnapja egy nappal előzi meg az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának elfogadása napját, december 10-ét. Ezért a Maros megyei korrupcióellenes szolgálat nyilatkozatot adott ki, amelyben emlékeztet, hogy az állampolgárnak, aki „finanszírozója és egyben kedvezményzettje” a közszolgáltatásoknak, joga van a tisztességes, korrekt, udvarias szolgáltatásokhoz.
És itt már „témában is vagyunk”, mert a helyi vagy központi közigazgatás – kevés kivétellel – nem így működik. Felsorolni is sok volna, hány panaszos kopog be szerkesztőségünkbe, hány panaszlevél érkezik hozzánk a közalkalmazottak packázásairól, akiknek egy része személyes sértésnek veszi, ha valaki megzavarja körömlakkozás vagy a számítógépes kártyázás közben azzal, hogy ügyet szeretne intézni. Arról nem beszélve, hogy időnként micsoda gorombaságokat kell lenyelnie az egyszerű földi halandónak, ha magyarul mer megszólalni Marosvásárhelyen, ahol a lakosság, tehát a folyamodók majdnem fele magyar anyanyelvű. Az is nyílt titok, hogy egy kis „kenőpénz” csodákra képes, és ha elmarad, a csoda is elmarad. Persze, vannak kivételek, amelyek erősítik a szabályt, hiszen a felmérések is azt mutatják, hogy az emberek szinte természetesnek veszik, és előre előkészített borítékkal kopognak be egy közintézménybe.
A megyei korrupcióellenes szolgálat december 9-én a megyei rendőrség alkalmazottaival közösen szórólapokat osztogatott, ezzel próbálva felhívni a figyelmet arra, hogy a korrupció a legnagyobb fenyegetés a jogállamra nézve, amely „az állam azon képességét fenyegeti, hogy egyenlő jogokat és szabadságjogokat biztosítson az összes polgára számára. Mindannyiunkra hatással van, és csökkenti a törvények iránti tiszteletet”.
Jó lenne elképzelni egy olyan világot, ahol mindenki becsületesen végzi a feladatát ott, ahol dolgozik: az orvos gyógyít, a tisztviselő udvariasan kiszolgál, a pedagógus tanít, a politikusok az állampolgárok érdekében ügyködnek. De egy olyan társadalomban, ahol a legmagasabb tisztségű vezetők naponta vádolják egymást korrupcióval, ahol sokakat csupán a mentelmi jog ment meg a felelősségre vonástól és a börtöntől, mindez illúzió. Persze, ez nem csak ránk jellemző. A korrupció rákfenéje az egész világot átszövi. Azért volt szükség erre a világnapra, hogy az egész világ próbáljon tenni valamit ellene.
