2021. szeptember 22., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az elhízás a leggyakoribb táplálkozási zavar a világ fejlett országaiban, amit túlzott zsírlerakódás jellemez.

Az elhízás a leggyakoribb táplálkozási zavar a világ fejlett országaiban (15-30% az AEÁ-ban), amit túlzott zsírlerakódás jellemez.

Az elhízás etiológiáját genetikai és környezeti tényezők határozzák meg. A genetikai tényezőknek elsődleges szerepük van. A környezeti tényezők közül megemlítjük a túlzott kalóriabevitelt, etnikai hovatartozást, fajt, évszakot, szociális hátteret. A női nem hajlamosabb az elhízásra. Minél később alakul ki, annál nagyobb az esély, hogy állandósuljon felnőtt korra. A felnőttekhez képest a morbiditás gyerekkorban alacsonyabb.

Patogenézis: a zsírszövet lerakódása fokozott a kalóriatúlsúly miatt, amely az energia és a bevitel közötti arány megbomlása nyomán alakul ki. Az elhízás nem mindig a túlzott fogyasztás eredménye.

A diagnózist a klinikai vizsgálat állítja fel és az antropometriai mérések igazolják. A testtömegindexet (BMI) úgy számítjuk ki, hogy a test súlyát (kg) elosztjuk a test magasságának négyzetével (m2).

A BMI szerinti osztályozás:

I fok: 25-29,5

II fok: 30 – 39,5

III fok: >40

A fizikális vizsgálat rámutathat az elhízás típusára, amely lehet generalizált, férfias (androgén) típusú – a has és a hát területét érinti, és nőies (gynoid) típusú – amely a csípőre, farra és combra lokalizálódik.

A paraklinikai diagnózis felállításához a BMI-t, a bőrredő vastagságát, a vér inzulinszintjét, a vércukorszintet, a koleszterin-, trigliceridszintet, vérnyomást és ritkán a pajzsmirigyfunkció vizsgálatát használják.

Szövődmények: a gyerekeknél ritkábbak, mint a felnőtteknél. Ezek lehetnek:

Előrehaladott csontkor az életkorhoz viszonyítva

Korábban megjelenő menstruáció

Alvási apnoe

Pickwick-szindróma

Magas vérnyomás

Anyagcserezavarok (hipertrigliceridaemia, hipercolesterolaemia, II. típusú cukorbetegség)

Zsírmáj

Az elhízás megelőzése fontosabb, mint a kezelése. Az egész családnak változtatnia kell az étrendjén, a kalóriabevitel fokozott ellenőrzésével. A magas kockázatú családokból származó csecsemők megóvása az elhízástól a később elkezdett hozzátáplálással történhet, hipokalóriás élelmek fogyasztásával (hús, zöldség, növényi eredetű élelmek) és a lisztfélék korlátozásával. Fontos a szabadban töltött aktív élet promoválása és az ülő életmód kerülése. Az elhízott gyermek pszichikuma sajátos, elzárkózhat a vele egykorú gyermekektől.

Az étrend hipokalóriás kell legyen, amelyben az energiaforrás 50%-át fehérjék, 40%-át zsírok és 10%-át szénhidrátok biztosítják. A diéta ízben elfogadható kell legyen, ne okozzon állandó éhségérzetet és ne vezessen nagyobb anyagcserezavarhoz. A diétát az ideális testsúly elérése után is folytatni kell. A fizikai gyakorlat kötelező és az egész család által támogatott kell legyen. Gyerekeknél az elhízásnak csupán az 1%-át okozza genetikai vagy endokrinológiai betegség, ezért nem igényelnek gyógyszeres kezelést.

 

Dr. Dunca Iulia gyermekgyógyász főorvos (Kompetencia cukorbetegség, táplálkozási
és anyagcserezavarokban, II. Számú Gyermekgyógyászati Klinika, Marosvásárhely)