Pontosan ugyanakkora „határozottsággal”, mint ahogyan a kormányalakítási megbízatás elől slisszolt el, nyilatkozott a jogtalanul kivetett bírságok kérdésében a nemrég erdőügyletek miatt is kényelmetlen helyzetbe keveredett pénzügyér. Normális országokban ilyen karaktereknek nem lenne helyük a közéletben, nálunk csak ilyenekből lehet válogatni, ezért nézünk ki így, ahogyan.
Mint ismert, a taláros testület alkotmányellenesnek ítélte a szükségállapot idején kivetett, Európa-szerte borsosnak számító bírságokat. Hogy nálunk a hatóságoknak az államkassza jóllakatása előbbre való volt az állampolgárok egészségének megvédésénél, az nem csak a témába vágó katonai rendeletek körüli kaotikus kommunikációban érhető tetten, hanem abban is, hogy 600 millió lejre büntettek az egyenruhások a szükségállapot idején. Ebből a megbírságoltak 100 milliót be is fizettek.
Aztán jött az alkotmánybíróság, és elvette a csekkfüzetet. Egy működő jogállamban a következő lépés az lett volna, hogy az érintett illetékeseknek megköszönik a munkáját, és kiadják a felmondólevelét, majd visszaadják a megbírságolt állampolgárok pénzét. Ám Abszurdisztán nem ilyen hely, itt a kormányfő két kisfröccs között politikai indíttatásúnak minősítette az alkotmánybírósági döntést, és azóta is jogtalanul ülnek a behajtott százmillió lejen, amihez van még papíron félmilliárd lejes költségvetési hiányuk, ugyanis amíg érdemi adminisztratív döntés nincs a kérdésben, a kivetett, de be nem hajtott bírságtétel annak minősül. Aki vissza akarja szerezni a pénzét, az perelhet, akit viszont megbírságoltak, de nem fizette ki, az majd magyarázkodhat az adóhatóságnál, mert jó nyerési eséllyel fogadhatunk rá, hogy majd a legközelebbi adófizetésnél az számonkéri az érintetteken a még be nem fizetett bírságot. Az ügyben eddig az ellenzék lépett, benyújtottak egy törvénytervezetet a bírságok automatikus eltörléséről, ám ameddig az végigmegy a parlament két házának eljárásrendjén, addig már rég feltalálják a koronavírusra a vakcinát, arról nem is beszélve, hogy a törvény elfogadása mifelénk még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valakinél másnap csengetne a postás egy borítékkal, melyben a pénz mellett ott kéne legyen a hatóságok elnézést kérő levele is. Mert aki hibázik, annak kutya kötelessége lenne azt beismerni, ám amíg a tartásnak erre a szintjére képes döntéshozókkal tölthetjük fel az intézményrendszert, nagyon sokat kell még – amennyire lehet – értelmesen választanunk a csapnivaló kínálatból.
