A környezetvédelem négy évtizeddel ezelőtt is fontos volt

A székelyvajai iskolában, ahol megszakítás nélkül 37 évet tanítottam, nagy hagyománya volt a természetvédelmi mozgalomnak.

A székelyvajai iskolában, ahol megszakítás nélkül 37 évet tanítottam, nagy hagyománya volt a természetvédelmi mozgalomnak. Lelkes, hozzáértő, nem különben kiváló pedagógiai érzékkel rendelkező tanárok tanították, nevelték, szoktatták a gyermekeket a természet, a környezet megismerésére, szeretetére, megbecsülésére, valamint megóvására. Egész életre szóló élményeket nyújtó kirándulásokat szerveztek Székelyföldre és szerte az országban.

A szervezők a meglátogatott helyek nemcsak földrajzi, nemzetgazdasági értékeit emelték ki, hanem népességének jellegzetességeit, mondáit, legendáit is. A helyi tájékozódási versenyek rendkívül népszerűek voltak, készségeket, képességeket fejlesztettek, a tanulók megismerték az iránytű használatát, az erdő jellegzetességeit, a növényzetet, az állatvilágot, gyakorlatban alkalmazhatták az elméleti tudást. A pedagógusok a gyermekek szívébe oltották a természet, a szülőföld iránti szeretetet és tiszteletet.

A vezető tanárok közül most csak Schuller Jolán tanárnőt említem meg, aki az 1977-ben készült fényképen középen foglal helyet, és, mint mindig, kedvesen mosolyog. Igazi vezető volt, nagy tekintélyt vívott ki magának, mindig megtalálta a tanuló szívéhez és eszéhez vezető hangot.

A székelyvajai iskola kiváló eredményt ért el. Nagyon sajnálom, hogy ebben a lelkemhez nőtt iskolában megszüntették a gimnáziumi tagozatot, pedig valamikor öt faluból jártak ide a gyermekek: Göcsről, Szövérdről, Csókából, Kisgörgényből és Harasztkerékről.

Kajcsa Jenő