Összehívta az új parlament alakuló ülését keddre az államelnök, és azt is elmondta pénteken, hogy utána újabb két napon át tárgyal a pártok vezetőivel az új kormányfő kinevezéséről.
Összehívta az új parlament alakuló ülését keddre az államelnök, és azt is elmondta pénteken, hogy utána újabb két napon át tárgyal a pártok vezetőivel az új kormányfő kinevezéséről. Így pénteken már fény derülhet a miniszterelnök-jelölt személyére, akinek tíz napja lesz a kabinetalakításra, majd jöhet a parlament bizalmi szavazása. Vagyis szinte nulla az esély rá, hogy még az idén kormány is alakuljon.
Pedig alaposan fel kell majd kötnie azt a bizonyos alsóneműt a leendő kormányfőnek és csapatának, mert a választásokat megnyerő szocdemek ígéreteit óriási kihívás lesz teljesíteni. Miután az Alkotmánybíróság nem találta az alaptörvénybe ütközőnek az oktatási és egészségügyi alkalmazottak béremelésére vonatkozó, illetve a 102 különféle illetéket eltörlő törvényt sem, az elnök az előbbi jogszabályt ki is hirdette, utóbbit visszaküldi a parlamentnek megfontolásra. Ha a győztesek betartják a választási ígéreteiket úgy, mint a köztörvényes pártelnökük pénteken ígérte, akkor nem kétséges ezeknek az illetékeknek a sorsa sem, és életbe lépnek januártól a már korábban beharangozott adócsökkentések. Emellé még nőnek a nyugdíjak, a minimálbér valószínűleg nem, legalábbis a leköszönő munkaügyi miniszter szerint erről csak az új kormány dönthet. Szóval lesz kockakő az új kormányosok hátizsákjában jó néhány.
Ebben az ígéretkavalkádban kivételesen józan hang a kampányban a nacionalista szavazatok kedvéért a magyar kormányfőt és külügyért is durván kiosztó volt elnök nyilatkozata, aki szerint a szocdem pártvezér álma előrevetíti a katasztrófát. A kalóz tudja, mit beszél, mert jól emlékszik még rá, hogy neki kellett két ciklussal korábban államelnökként egy túlígérkező és költekező kormányzás után megszorításokat bevezetnie, az államcsődöt elkerülendő. Gallyra is ment a volt pártja ezen. Akkor a volt elnök demokratái és a szocdemek kétharmados többségű koalícióban fogtak neki a kormányzásnak, majd a vész első jelére a szocdemek le is léptek ellenzékbe, a tengerészgyalogosok pedig megmentették az államot a csődtől, de belepusztultak ebbe a győzelembe.
Egy, az akkorihoz hasonló forgatókönyvhöz most is adott szinte minden kellék, hiszen az államkasszát terhelő új kiadásokat felsorolni sem egyszerű, és nemzetközi gazdasági viszonylatban is vannak vészterhes jelek. Most viszont az égről a csillagokat is lehazudó szocdemeknek nemigen lesz hova futni a felelősség elől bukás esetén. Lehet, hogy ez volt a liberálisok taktikája, hogy hagyják a riválist nyerni, aztán belefulladni a saját hazugságainak mocsarába? Egy portával nyugatabbra ez a taktika már bevált a jobbközépnek, más kérdés, hogy a politikai jászmák csekkjét álló adófizetőnek ott sem volt ez kellemes, és itt sem ígérkezik egyszerűnek…
