Megszületett a döntés. A szociáldemokraták vezére villámgyorsan áthajtotta miniszterjelöltjeit a parlamenti bizottságokon.
Megszületett a döntés. A szociáldemokraták vezére villámgyorsan áthajtotta miniszterjelöltjeit a parlamenti bizottságokon. Nem sok időt hagyott a kellemetlenkedő kérdésekre. Tehette, hisz a magabiztos többség tudatában hadvezéri szigorral mozgatja a szálakat. Már-már az „átkosban” megszokott szolgalelkűséget tapasztalhattunk némely behízelgő megnyilatkozásban. Élen járt a kormányalakítással megbízott miniszterelnök-jelölt vezért dicsőítő hajbókolásával. Génjeikben hordozzák még nagyon sokan a fanarióta mentalitást. De ez talán a kisebbik rossz. Még azzal sem lenne nagy baj, hogy a szociáldemokratáknál erős a pártfegyelem, mert így kiszámítható alkut lehet kötni velük. A magyar közösség az elmúlt két évtizedben számos esetben ennek köszönhetően tudott kivívni kisebb-nagyobb jogokat. Sajnos a liberálisok, kivéve a Tăriceanu-kormányzást, mindig betartottak nekünk. Legyen szó a marosvásárhelyi magyar orvosképzésről, az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáról, a felekezeti oktatásról vagy a grófi erdőkről. Az eltelt negyedszázad kudarcainak és sikereinek mérlegét megvonva, el kell ismernünk: a kisebbik rossz közösségünk számára a szocdemek voltak. De ez nem jelenti azt, hogy vakon be kell hódolni nekik, és feltétlen támogatást kell kapjanak a magyar képviselőktől és szenátoroktól. A tegnapi bizottsági meghallgatásokon inkább nézők, mint aktív résztvevők voltak, pedig a kormányprogramban vannak vitatható részek. Félő, hogy a napokban tapasztalt úthengerszerű gépezet továbbra is populista intézkedésekkel leplezi a régóta vágyott radikális változásokat. A megígért minimálbér-növelés, a költségvetési alkalmazottak bérnövelése, bizonyos adók és illetékek eltörlése pillanatnyilag eredményezhet pozitív változásokat. A fogyasztás felpörgetése még a költségvetési egyensúlyt is biztosíthatja. De hosszú távon az értéktermelő beruházásokra, a helyi adottságokra és képzett munkaerőre épített gazdasági szerkezet nélkül nem lehet fenntartható javulásról beszélni. Mindenki várja a gazdasági és társadalmi sikereket. Félő, hogy a következő négy évben megint csalódni fogunk. Az európai helyzet sem a legrózsásabb. A most hatalomra lépő nagy ambíciójú kormány, ha ígéreteinek felét teljesíti, már akkor is az utóbbi negyedszázad legsikeresebb kabinetének bizonyul. A huszonhat minisztert tartalmazó Dragnea-listáról Kelemen Hunor találóan állapította meg, hogy ha több időt szántak volna a bizottsági meghallgatásokra, jobban megvizsgálták volna a jelölteket. Ezt a sietséget, lehet, még sokan megbánják. Valószínű, már ebben az évben kormányátalakítással kell korrigálni a hibát. Ráadásul a túlméretezett kabinet a beígért gyorsabb ügyintézést, törvényelőkészítést fogja lassítani. És nem feledkezhetünk meg az államfő akadékoskodásáról, az ellenzék kerékkötéseiről sem, miközben a szocdem pártfőnök ostorcsattogtató ösztökélése nem fog lankadni.