Korlátok fölött

Játszótereken, parkokban és számos más, emelvényekkel, korlátokkal ellátott terepen gyakran látni magasba szökkenő, onnan szaltóval/hátraszaltóval landoló, aztán újra nekilendülő tizenéveseket. Ők a „parkourosok”. Számukra nincs olyan helyszín, ahol ne találnák meg az akadályok leküzdésének és ezzel együtt a szabadság minél teljesebb átélésének módját. De honnan ered, és mi is tulajdonképpen ez a – kívülállók számára sokszor furcsának, veszélyesnek tűnő – sport? És valóban sport ez csupán, vagy annál sokkal több? Esetleg létforma?

A marosvásárhelyi sportiskola tornatermében az elmúlt években gyakran töltötték közös edzéssel szombat és vasárnap délutánjaikat a parkourozni szerető fiatalok. Produkcióikat folyamatosan új elemekkel gazdagították, minden alkalommal tanultak valamit egymástól, és – ami a látottakból a leg-inkább megfogott – egy jól sikerült mutatvány után sokszor meg is tapsolták egymást. Egyértelmű volt, hogy nem a győzni akarás, egymás felülmúlásának vágya motiválja őket, hanem a határok közös feszegetésének, átírásának öröme. Néhánnyal közülük egy lakótelepi játszótéren is találkoztunk. Jó volt látni, hogy nemcsak egymásra, hanem a környezetükre is odafigyelnek, ugrásaik, szaltóik során sem a kellékekben, sem a téren szaladgáló gyermekekben nem tesznek kárt. Ez is igazolta, hogy nemcsak külsőleg, mozgásukban, megjelenésükben, hanem gondolkozásukban is sikerült magukévá tenni a parkour lényegét, amelyhez az önfegyelem épp annyira hozzátartozik, mint a kreativitás.

Az akadályok leküzdésére épülő utcai sport „kitalálójaként” egyébként az 1973-ban született francia David Belle-t szokták említeni. Belle-ről már középiskolásként kiderült, hogy kiváló atlétikai képességekkel rendelkezik, jól és kitartóan fut, mászik, illetve a harcművészetekben is jeleskedik. 1997-ben Lisses-ben pár barátjával megalakította a Yamakasi csapatot, amelynek neve egy afrikai törzsi nyelven kitartást jelent. Tulajdonképpen ekkor alakult ki a mai parkour a legtöbb trükkel együtt. Yamakasi címmel egy filmes alkotás is készült, ami ma már kultuszfilmnek számít a sportágat űzők körében.

A parkour különféle látványelemekkel – pl. szaltókkal – való találkoztatása a freerunning, azaz szabadfutás. A sportágat – amely köré nemzetközi szervezet is alakult WFPF néven (World Freerunning & Parkour Federation), számos országban működő fiókszervezettel – minden bizonnyal az teszi annyira vonzóvá, hogy nincsenek benne szigorúan meghatározott mozdulatok, kötött mozdulatsorok, minden akadály leküzdése egyedi és egyéntől függő. Ezáltal a parkour minden parkourossal újjászületik.