Kopjafát lepleztek le Havadtőn

A reformációra és az önállóságra emlékeztek

 Százéves gyülekezeti önállóságát ünnepelte a reformáció ünnepén a havadtői református egyházközség, s ebből az alkalomból hálaadásra is sor került: szombaton kopjafát állítottak a templomkertben.

 Ünnepi beszédében Csíki Levente lelkipásztor a krisztusi áldozatról beszélt: Jézus vállalta a keresztet, az áldozatot, mert látta az ember elesettségét és azt, hogy szüksége van a szeretetre. Ő nem lemondott a bukott emberről, hanem szeretetével vállalta a golgotai utat, hogy nekünk megváltást adjon. Példája szerint jártak el a reformátorok is, akiket az Isten iránti szeretet arra szólított, hogy az emberi törvényeket félretéve Istenre figyeljenek. Ők az apostoli intésre figyelve erősek voltak a hitben akkor is, amikor támadták őket. Akit a 16. században megérintett a reformáció szele, azt nem lehetett többé megingatni hitében. Ma, a huszonegyedik században, amikor az ember eltávolodik Istentől, a hittől, a krisztusi parancstól, ismét érkezik a megszólítás, hogy legyünk példaképek, buzgólkodjunk az Úr dolgaiban, életünk, cselekedeteink által hirdessük az igét, ahogy a reformátorok is tették – hangsúlyozta a lelkész.

Hittel tekinteni előre

Az ünnep arra is alkalmat nyújtott, hogy a gyülekezet megemlékezzék önállóságának száz évéről, egy harcokkal, fájdalmakkal, nyomorúsággal is terhelt időszakról. 1920 nemcsak a magyarság, hanem a havadtői reformátusok életében is sorsfordító esztendő volt, a múlt század elején még Erdőszentgyörgy leányegyházának számító gyülekezet ekkor önállósult. Azóta hét lelkész szolgált az 1826-ban épített templomban, a gyülekezet pedig megőrizte hitét, anyanyelvét, dolgozott és gyermeket nevelt. Amikor ma a kisebb gyülekezetek arra törekendnek, hogy leányegyházzá váljanak, akkor példaként kell tekinteni a gyarapodó gyülekezetekre, amelyek az önállóság útját választják. A most felállított kopjafa az önállóságra emlékeztet, de arra a felelősségre és munkára is, amelyre Jézus Krisztus hív – mondta el ünnepi beszédében a lelkész. Az emlékoszlopot a havadi Demeter Levente készítette, hazaszállításában, felállításában, a talapzatépítésben végzett munkájáért a gyülekezet gondnokát, presbitereit, tagjait illeti a köszönet – hangzott el, majd a gyülekezet ifjai mutattak be rövid ünnepi műsort.

 Bátorság, hűség, remény

 Az oszlopot a templomkertben Csíki Levente lelkipásztor és Varga József gyulakutai polgármester leplezték le. Ünnepköszöntőjében a község elöljárója a kopjafa jelképeire hívta fel a figyelmet: az életet jelentő napra, az életet adó, gyermeket, új nemzedéket nevelő anyát jelképező tulipánra is. Emlékeztetett az oszlop mellé kitűzott székely zászló csillagösvényére, illetve a nemzeti lobogó színeire és azok jelentésére. Aki nem álmodik, nem mer tenni településéért, nemzetéért, az hordozhatja-e a lobogó piros színét? Aki nem hűséges nemzetéhez, településéhez, viselheti-e a fehér színt? A reményvesztett ember méltó-e a zöld színre és a lobogóra? – tette fel a költői kérdéseket a felszólaló, és azt kívánta, hogy ez a kopjafa a bátorságot, hitet, reményt jelentse, és legyen az igazi havadtői összefogás jelképe.
 A koszorúzás után Csíki Levente azt emelte ki: továbbra is tervezni kell a jövőt, nevelni a gyermekeket, hogy iskoláink, templomaink telve legyenek. „Legyünk mindannyian hitvallók, a református egyház hitvalló tagjai, hiszen erre hív minket a reformáció is” – zárta a kéttucatnyi gyülekezeti tag jelenlétében megtartott kis ünnepséget a lelkipásztor azzal a hittel, hogy száz év múlva rólunk, a munkánkra is emlékezni fognak. A jövőre int az emlékoszlop Sámuel könyvéből vett igei felirata is: „Mindeddig megsegített minket az Úr.”