A reneszánsz építészeti elemek viszonylag későn kerültek be a hazai építészetbe, mely késésnek sajátos földrajzi, gazdasági és politikai jéllegű okai voltak. Így magyarázható az, hogy amíg a XV. század végi Itáliában a reneszánsz építészet fejlődése a virágkorát élte, addig Erdély városaiban éppen csak megjelentek a gótikus stílusról a reneszánsz stílusra váltó áttérés első jegyei.
A reneszánsz építészeti elemek viszonylag későn kerültek be a hazai építészetbe, mely késésnek sajátos földrajzi, gazdasági és politikai jéllegű okai voltak. Így magyarázható az, hogy amíg a XV. század végi Itáliában a reneszánsz építészet fejlődése a virágkorát élte, addig Erdély városaiban éppen csak megjelentek a gótikus stílusról a reneszánsz stílusra váltó áttérés első jegyei.
Köpeczi Nagy Tamás, az erdélyi kincstári jövedelmek bérlője 1554-ben építette Marosvásárhely legöregebb polgári lakóházát, reneszánsz stílusban. Az akkori városképnek megfelelően a ház kimagaslott nemcsak méreteiben, hanem esztétikájában is. Ennek köszönhetően sok neves személy megfordult benne az évszázadok során, mert csak ez volt alkalmas fejedelmek és uralkodók fogadására, főleg miután Szabó István, a ház akkori tulajdonosa kiváltságlevelet kapott I. Rákóczi Györgytől. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc igénybe veszi a tulajdonos vendéglátó szeretetét.
1756-ban gróf Teleki László veszi birtokába a házat, és ’63-ban saját elképzelése alapján, Schmidt Pál kőmívesmester kivitelezésében a kor ízlésének megfelelően, a barokk modorában, tört síkú manzárd tetőzettel fedte be. A tetőzet átépítése során konfliktusba kerül a városi tanáccsal, levelében azt írja: Ő nem kárt akar tenni a házban, hanem a korstílusnak megfelelően alakítani rajta; „Hasznot akar(ok), mert azzal a város épűl...”.
Gróf Teleki József nyugat-európai tanulmányútja során megismerkedik a képzőművészettel, a klasszicizáló barokk stílussal, és a házat alaposan átépítteti. 1808-ban a városi tanácstól megvásárolja a ház alatti területet, és így kezdi az építkezési műveleteket. A ház földszinti zártságát az árkádsor megszüntetése eredményezte. Klasszicizáló homlokzatát is – aránytalanul magas tetőzetével – akkor nyerte.
A félköríves nyílásbezárásokat a XX. század első felében alakították át különböző méretűre és formára. Az épület főpárkánya egy teljes párkány, viszont a Nagyszentkirály (Kossuth Lajos) utcai homlokzatán, a középső három ablaktengely osztása révén triglifsora (díszítősora) hiányos. Az ablakosztásnak megfelelően a homlokzatot a toszkán fejezetes lizénák (falisávok) határolják. A Szentgyörgy (Forradalom) utcáról nyíló főbejárat impozáns, a reneszánsz utánérzésű műkő keretes kapu a múlt század elején készült, viszont a zoomorf és virágmotívumok eklektikus jellegűvé teszik.
Lakóházi szerepe mellett Teleki József itt gyűjtötte össze híres könyvtári anyagát, ez a későbbiekben a Református Kollégium könyvtáranyagát gyarapította. Itt rendezik be a város első ásványtani és természetrajzi múzeumát és fizikai eszközökből álló szertárát.
1845-től itt működött a marosvásárhelyi Kaszinó, ennek létezése erősíti az épület fontosságát a város életében. Emeleti nagytermében fényes táncesteket szerveztek.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
