Könyvünnepek
A 86. Ünnepi Könyvhétből kimaradtunk. Mint annyi egyéb ilyenből, e szép, hagyományos rendezvény kihelyezett helyszínei közül most is kifelejtették Marosvásárhelyt.
A 86. Ünnepi Könyvhétből kimaradtunk. Mint annyi egyéb ilyenből, e szép, hagyományos rendezvény kihelyezett helyszínei közül most is kifelejtették Marosvásárhelyt. Vagy szándékosan nem szerveztek ide semmit? Talán mert itt van nekünk az őszi nemzetközi könyvvásár? Ha így lenne, ha nem véletlen, hanem taktikai megfontolás állna a kimaradásunk mögött, az még rosszabb. Kolozsváron már ötödször zajlott könyvünnep, és szerzett az olvasóknak örömöt az eltelt napokban. Számos vonzó eseményt, gazdag könyvállományt kínáltak a közönségnek. Az más, hogy aránylag kevesen éltek a lehetőséggel. A médiabeszámolók, helyszíni tudósítások szerint a kincses városban gyér volt az érdeklődés a rangos, színvonalas, változatos kínálat iránt. Vásárhelyen nem így lett volna, erről meg vagyok győződve. Az eddigi könyvvásárok cáfolhatatlanul tanúsították, még mindig nagy nálunk az írott, a nyomtatott szó, a Gutenberg-galaxis becsülete. Az e-könyveké is természetesen. Erről Bukarestben is hallhattak, épp az ünnepi könyvhétre időzítve szervezték meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban és más színhelyeken a Bookfest könyvszalon II. kiadását. Az időpont nyilván a helyi szervezők elképzeléseivel is egybecsengett. Szóval mi, vásárhelyi magyarok sem panaszkodhattunk könyvtelenségre. Amennyiben érdekelt a bőséges és igazán remek kivitelezésben megjelenő román nyelvű választék, volt mit néznünk, lapozgatnunk.
A nyitóünnepségen a hivatalosságokon kívül alig lézengtek néhányan, de a kortárs román irodalom nagyágyúinak bemutatkozásain az olvasók is szép számban megjelentek. A nyár bestsellerei Marosvásárhelyen – hangzott a rendezvény mottója, és tényleg sok olyan kötettel, szerzővel találkozhattunk, amelyek, illetve akik minket, magyar könyvbarátokat is érdekelhetnek. A társrendezvényekként műsorra tűzött filmek, színházi előadások, koncertek között pedig több magyar produkció is volt. De persze a könyv játszotta a főszerepet, s a kiadók ki is tettek magukért. A 25 éves Humanitas, az Eikon, a Polirom, a Curtea Veche, a Şcoala Ardeleană (Erdélyi Iskola), a RAO kiadók és még vagy kéttucat kisebb könyvműhely sikerkönyvek sokaságával, sokfelé hiába keresett kötetekkel töltötte meg a színház földszinti és emeleti előcsarnokát. Nem tudom, mennyire fogytak is, de amikor ott jártam, vásároltak az emberek. Lényegesen többen voltak azonban azok, akik a könyvbemutatók vendégeire voltak kíváncsiak. Nagy nevek, karakteres írók, kritikusok, élénk vitákat kiváltó művek szerzői jöttek el találkozni a vásárhelyi közönséggel. Horia-Roman Patapievici, akit az egyik vehemens írótársa egyszerűen lelövetne, Dan C. Mihăilescu, Lidia Bodea, Adina Rosetti, Adriana Săftoiu, Dan Alexe, Valentin Ajder, George Cristian Maior, Ovidiu Enculescu, Vasile Sebastian Dâncu, Florian Bichir, Dan Mihalache elnöki tanácsos, az államfő kabinetvezetője, Dacre Stoker, a híres, hirhedt Bram Stoker unokaöccse és több más ismert tollforgató, és mint látható, politikus meghívása tette vonzóvá a programot. A helyiek közül Al. Cistelecan, Alina Nelega, Cornel Moraru nevét említhetjük.
A politikusok jelenlétét az magyarázza, hogy Romániában a szép- és tényirodalmat, a könyvkiadást sem kerüli el a politika. Sőt, azok a kiadványok válhatnak a leginkább bestsellerré, amelyeknek van politikai töltetük, illetve valamiképpen ahhoz kapcsolódnak. Minket, magyarokat is elsősorban ezek szoktak érdekelni. A mostani felhozatalból mindenekelőtt Lucian Boia nagy port kavart könyve, a Cum s-a românizat România (Hogy romanizálódott Románia), Dan Alexe kötete, a Dacopatia şi alte rătăciri româneşti (Dákopátia és más román tévelygések), Vasile Sebastian Dâncu Triburile. O patologie a politicii româneşti de la Revoluţie la Generaţia Facebook (A törzsek. A román politika patológiája a Forradalomtól a Facebook-generációig) című munkája, Klaus Johannis második könyve, a Primul pas (Az első lépés), Radu Paraschivescu humoros gyűjteménye, a Noi vorbim, nu gândim. Nouă colecţie de perle româneşti (Mi beszélünk, nem gondolkozunk. Román gyöngyszemek új kollekciója). Több ezekből szembemegy az árral, biztos, hogy irritálja a románság nagy hányadát, de tény, hogy szaporodnak azok a román írók, szakírók és a kötetek, amelyek a történelem objektív megközelítését szorgalmazzák, fellépnek a nacionalista melldöngetés, a realitás elvakult elferdítése, a közvélemény idegengyűlölő mételyezése ellen. Teszik ezt akkor is, ha a többség hamar rájuk süti a nemzetárulás bélyegét. Ez a fajta merész, józan hozzáállás egyelőre lényegesen vérszegényebb, ha a magyar könyvtermést vizsgáljuk ilyen szempontból. Bátortalanabb, visszafogottabb a mi önvizsgálatunk, túlzott hagyománya van a délibábkergetésnek. Erről érdemes lenne egyszer külön is értekezni.
Persze szívesen ott lettünk volna a budapesti Vörösmarty téren vagy a magyarországi vidéki nagyvárosok könyvünnepén, de a hiányokért talán némileg kárpótol majd novemberben a mi könyvvásárunk. Mert arra gondolni sem merek, hogy az eddigi szervezők ne tennének meg mindent, hogy még nagyobb lendülettel folytassák a vásári tradíciókat. Mai mellékletünkben pedig az Ünnepi Könyvhét gazdag felhozatalából próbálunk felvillantani néhány könyvújdonságot.
„Mi beszélünk, nem gondolkozunk”
„Beléptünk a »mirejó« csillagjegyébe (Mire jó órákra járni? Mire jó tanulni? Mire jó olvasni? Mire jók a könyvtárak?)” – vélekedik Radu Paraschivescu a Noi vorbim, nu gândim című könyvében. Mint írja, „a román közbeszéd és közszereplők gyöngyszemeit” bemutató újabb (negyedik) gyűjteménye „ugyanazt az oktatás és kultúra iránti megvetést tükrözi, amely a világ legaljasabb lopása, az eszmék, gondolatok és mondatfüzérek eltulajdonítása iránt tanúsított legelnézőbb viszonyulást teszi lehetővé (…) Ha nem zavar egy miniszterelnök, aki száz oldalt elemel, miért zavarna, hogy egy börtönbe zárt volt sporttanár egyévnyi fogva tartás alatt többet ír, mint Nicolae Iorga írt egy éven át szabadlábon?” Íme néhány a kötetben található „aranyköpésekből”.
Ha figyelmesen nézzük a beruházásokat, láthatjuk, hogy nincsenek. Vagy nem nagyok. Vagy kicsik. (Mircea Geoană)
Ebben a szektorban sok olyan ügylet van, ami el se kezdődött. És ez probléma. (Victor Ponta)
A parlamenti fizetésből a fodrászomra se futná. (Vasilica Steliana Miron – PNL szenátor)
Én rocker vagyok. Nem szerethetem vagy legalább szimpatizálhatom a kommunistákat! Én a bányászok foglya voltam. Hogy lehetnék az Egyetem tér ellensége? Engem erőszakkal hoztak oda. (Miron Cozma)
El kell ismernem, hogy a mondatot, amit az önök adásában mondtam, nem én mondtam. (Teodor Meleşcanu)
A meleg víz hiánya pészédésen bűzlik. (Teodor Atanasiu)
Emlékeznek a romániai szovjet turistákra 1989 decemberéből? Hogy? Nem voltak turisták? Terroristák voltak? Terroristák, turisták, már nem számít. Turisták voltak. (Gabriel Oprea)
Fontos megértenünk, hogy az IDŐ atipikus tartalék a többi tartalékhoz viszonyítva. Ha nem használjuk hatékonyan, nem őrizhetjük meg későbbre. (Maria Grapini)
