Könyvek és dísztányérok

Dénes Csaba vajdaszentiványi református lelkésszel a gyülekezeti házban beszélgetünk, ahol az egyik falat könyvek, a másikat dísztányérok borítják. A lakóházak konyhájában megszokott tányérok itt olyan mennyiségben sorakoznak egymást mellett, amiből arra következtethetünk, hogy gazdájuk szenvedélyes gyűjtő. Annyira, hogy gyűjteménye már túlnőtte a lakás falát, de jó helyre, jó társaságba került, hisz a könyvekkel együtt barátságossá, otthonossá teszi a tágas helyiséget. 

Maga az épület 1939-ben református iskolának készült, amelyet 1946-ban államosítottak, majd 2004-ben szolgáltattak vissza az egyháznak. Annyira rossz állapotban volt, hogy csak külföldi segítséggel sikerült felújítani. Svéd alapítványi támogatással építették be a tetőszerkezetet, ahol szálláshelyek vannak, s nyáron táborozókat tudnak fogadni. A földszinten a helyi óvoda működik. A volt iskolaépület a védfallal körülvett, szép fekvésű református templom szomszédságában áll. Érdeklődésünkre a lelkész elmondja, hogy a templom szentélye az 1846-os tűzvészben 46 falubeli házzal és a parókiával együtt leégett, így odavesztek a történetéről szóló iratok is. Mircea Ţoca kolozsvári művészettörténész szerint a kőbe vésett szenvedő Krisztus-fejben csúcsosodó boltív és az ablakkeretek kőfaragása olyan, mint a kerci evangélikus templomé, ami arra utal, hogy az 1300-as években épülhetett. A hajó egy másik tűzvészben égett le, majd iktári Bethlen Domokosné jóvoltából szentelhették fel újra. Az orgonának is különös története van, egy falubeli idős ember szavai szerint a II. világháború idején látni lehetett a torony ablaknyílásán át, ahogy az orosz katonák az 1855-ben épített orgona sípjaival verekedtek. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jóvoltából Albert József orgonaépítész újította fel, és 2008 karácsonyán szólalt meg újra a vajdaszentiványi orgona.

A fali tányérokkal díszített teremben a lelkész beszámolója szerint élénk gyülekezeti élet folyik. A Bethlen Kata nőszervezet 30 tagot számlál, s a kiadott receptkönyvükből 80 példány talált gazdára. A diakóniai munka keretében a magyarfülpösi Szivárvány háznak gyűjtenek. Sikeresen működik az IKE-csoport is, amelynek tevékenységeire modern zenekarokat látnak vendégül. A vallásórára járók közül az idén heten konfirmálnak. Nyaranta három alkalommal voltak a házigazdái a református fiatalok Emberhalász táborának. 

A beszélgetés során visszatérünk a falat díszítő tányérokra, eddig ugyanis elsősorban nőismerőseim ebédlőjében találkoztam számottevő magángyűjteménnyel, ezért tűnik kicsit furcsának, hogy ezúttal férfiembernek vált a hobbijává.

Érdeklődésemre Dénes Csaba elmondja, hogy nem ő az egyetlen. A kedvet a gyűjtéshez szülőfaluja, Marosfelfalu református lelkészénél, Vayda Domokosnál kapta, aki az első tányérral megajándékozta. Görgényszentimrei szolgálata során vált szenvedélyévé a gyűjtés, s mára már több mint 200 tányér birtokában van. A Görgény-völgyi emberektől sok szép darabot vásárolt, s helyenként ajándékba adták a hollóházi tányérokat. Vajdaszentiványon is talált néhány értékes darabot. 

Ahogy végignéz a gyűjteményen, egy különleges díszítésű tányért mutat. Az élénkszínű rózsák, virágok helyett egy kereszt van rajta, s két gyermek áll kétfelől. Erdőlibánfalván talált rá, egy olyan családban, ahol egy téli estén két gyermek ült a kályha mellett. Szüleik balesetben meghaltak, a nagymama nevelte őket, s kenyérre sem volt már pénzük. A helyzetet felmérve, a valós értéket kétszeresen is megfizetve segített a gyermekeken, ami ma is jó érzéssel tölti el, ha a tányérra néz. Aztán a katonás tányérra mutat, amelyért derékig érő hóban ment Orsovára, ahol a magyar világból származó tányért szívesen adta oda a tulajdonos. Az élénk és visszafogottabb színű dísztárgyak némelyike állatot ábrázol. Több is van, amelyiken egy-egy bibliai idézet olvasható. A gyűjteménybe bekerült kék színű régi holland tányérokat vendégeiktől kapták ajándékba. A lelkész szenvedélyét, érdeklődését ismerve a konfirmáló fiatalok is hollóházi tányérral ajándékozták meg. 

Mielőtt elköszönnénk, megmutatja, hogy a tányérok anyagába benyomott bélyegző alapján lehet megállapítani, hogy Hollóházán vagy Willhelmsburgban készítették-e őket, s hogy valóban eredeti darabokról van-e szó.