Miután több évig tartott és sok millió euróba került a május 1-jén bekövetkezett „nagy pillanat” előkészítése, az egészségügyi kártyás rendszernek elvárásaink szerint kiválóan kellett volna működnie.
Miután több évig tartott és sok millió euróba került a május 1-jén bekövetkezett „nagy pillanat” előkészítése, az egészségügyi kártyás rendszernek elvárásaink szerint kiválóan kellett volna működnie. Tavaly nyáron már tesztelték, ősztől osztják a kártyákat, állítólag már aktiválni is lehetett ezeket, a kártyaleolvasókat beszereztették az orvosokkal.
Május 1-től az egészségügyi kártya alapján nyújtanak orvosi ellátást a biztosítottaknak, erre pedig készülni kellett volna! Egyrészt a lakosságnak, másrészt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) illetékeseinek. Sem előbbiek, sem utóbbiak nem álltak a helyzet magaslatán. A biztosítottak jó része még mindig nem jutott a kártya birtokába (Maros megyében például jelenleg is tízezer kártya porosodik a biztosítóháznál), egyesek viszont bankkártyaként (!) akarták működtetni az elektronikus azonosítót, megint mások elfelejtették a jelszavukat, elvesztették, megrongálták az egészségügyi ellátásra feljogosító kártyát. Akik viszont komolyan vették a dolgot, és egészségügyi kártyával jelentkeztek az orvosnál, ismét kiábrándultan állapíthatták meg: ebben az országban semmi nem úgy működik, ahogy kellene. A kártyaazonosítást végző informatikai rendszer ugyanis beadta a kulcsot, immár több napja, tegnap még mindig nem működött. Bár az egészségügyi szolgáltatók már jóval a május 1-jei határidő előtt jelezték azokat a rendszerbeli visszásságokat, amelyeket a „kegyelmi idő”, azaz az elmúlt pár hónap során tapasztaltak, az OEP vagy nem vette figyelembe ezeket, vagy képtelen volt kijavítani a hibákat. Tény, hogy ismét kudarcot vallott a rendszer, ám ezúttal a helyzet súlyosabb, hiszen nem egy akármilyen, kevéssé jelentős szakterületet érintő szoftot kellett beindítani, hanem egy olyan programot, amelytől betegek ellátása, gyógyulása függ. Ugyan mire is lehetett számítani akkor, amikor az évek óta „bejáratott”, a biztosított személyek adatait tartalmazó informatikai rendszer sem működik zökkenőmentesen, valahányszor korszerűsítenek, módosítanak egy egészségügyi szoftot, mindig „lefagy” a rendszer – lásd elektronikus receptek, ártámogatott gyógyszerek jegyzéke stb. Folyamatosan azt magyarázzák, hogy mi miért nem működik, mit miért nem lehet rendesen megcsinálni, vádaskodásokból sosem fogynak ki az illetékesek.
Az egészségügyi számítógépes programok, rendszerek kidolgozására megbízást kapott informatikai cégek, e programok gyakorlatba ültetéséért felelő intézmények miért nem tudnak úgy együttműködni a rendszer többi szereplőjével, hogy a változás zökkenőmentesen következzen be? Az új helyzetben miért nem lehetett úgy kommunikálni a változásokat, hogy elkerüljék a betegek ellátásának elutasítását, a pánikhangulatot, a szolgáltatók packázásait? Miért nem lehetett elmondani, hogy a két rendszer egy ideig még párhuzamosan fut, amint az valójában történik? Miért nem lehetett megfelelő kommunikációs módszerekkel tudatosítani a lakosságban az egészségügyi kártya szerepét, használatának fontosságát? Kérdések, amelyekre lehet, hogy szónoki a válasz. De lehet, hogy csak hozzá nem értésről van szó.
