2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Beszéljük meg!

Kimondottan fontos, hogy a diákok és a tanárok között legyen egy egészséges kommunikáció, hiszen ennek hiányában nem működhet megfelelően egy tanügyi intézmény. Azonban kevés olyan diák van, aki el meri mondani a véleményét egy tanárnak, és még kevesebb, aki szembe mer menni egy oktató álláspontjával. Viszont ezek nélkül nem lehet érdemben fejleszteni.


Szepessy László



Szerencsére vannak olyan diákok, akik fel mernek szólalni, sőt eseményeket is szerveznek, ahol a diákok kérdezhetnek az iskola vezetőségétől, politikusoktól és egymástól, valamint elmondhatják a véleményüket egy nyugodtabb környezetben. Ezt a célt szolgálják a Beszéljük meg! névre keresztelt események. A rendezvények kapcsán Szepessy László 12. osztályos tanulót, diákképviselőt, a Maros Megyei Magyar Diáktanács elnökét kérdeztük. 

– Hogyan fogalmazódott meg a Beszéljük meg! rendezvény gondolata?

– Diákképviselőként az egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy kapocs legyek a vezetőség és a diákság között, illetve, hogy végre megszülessen egy hiteles és hatékony kommunikáció. Természetesen már sokat beszélgettem a tanulókkal, volt arra is példa, hogy valaki felkeresett, mert el akart érni valamit a vezetőségnél. Azonban úgy gondoltam, hogy egy beszélgetősorozatot indítunk, a Beszéljük meg!-et, amire több diák is el fog jönni, értelemszerűen figyelembe véve a korlátozó intézkedéseket, és ezeken az alkalmakon kérdezhetnek a vezetőség tagjaitól és akár tőlem is. Én el tudom mondani, hogy milyen is a diákképviselői élet. 

– Mi volt az első Beszéljük meg! témája?

– Három részre osztottuk ezt az eseményt. Az első részben velem beszélgettek, nekem tettek fel kérdéseket. Volt egy moderátor is, Dull Bence, ő kérdezett elsősorban, többek között például a megvalósításokról, arról, hogy hogyan szocializálódtam a tanárok és városi képviselők közegében, illetve beszámoltam az első félévi tevékenységemről. Ezt követően Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum aligazgatója beszélt arról, hogy miként fogunk visszatérni az iskolába, valamint elmondta, hogy a tanárok hogyan élik meg ezt az időszakot. A harmadik részben pedig Novák Csaba Zoltán szenátor is csatlakozott, ő az oktatás helyzetéről tájékoztatott, illetve beszámolt a romániai magyar képviselet oktatási céljairól is.

– Mi lesz ennek a rendezvénynek a jövője, avagy milyen témák várhatók még?

– Az alapvető témák a diákképviselői munka köré fognak épülni, és azt szeretném, hogy minél inkább be tudjam vonni a diákokat a vezetőségi tanács döntéseibe. Például az első eseményen jelen volt a Filmtekercs Klub vezetője; neki az volt a kérése, hogy legyen egy online platform, ahova az összes bolyais diákcsoportosulás fel tudja tenni a saját programjait, és ezáltal meg tudják osztani egymással. Én mediátor szerepet szeretnék vállalni a továbbiakban is, és a diákszervezeteknek, illetve a diákoknak segítséget szeretnék nyújtani. A Beszéljük meg! eseményeken bármelyik szervezet elmondhatja az ötleteit, gondolatait. Ezek lesznek a prioritások, illetve mindig felvetném az éppen aktuális problémákat, amelyek a vezetőségi üléseken merültek fel.

– Ti, diákok, hogyan élitek meg a visszatérést?

– Mi eléggé pozitívan fogadjuk. Persze jó érzés volt valamivel tovább aludni, és csak bekapcsolni a számítógépet, majd bejelentkezni órára. Azonban az osztálytársainkkal való találkozásokat nem pótolja semmi. Ezt a tényt alátámasztotta a rendezvény is, hiszen mindenki nagyon boldog volt, hogy végre találkozhatott társaival. Az aligazgató úr is most látta először élőben azokat a kilencedikeseket, akiket amúgy tanít. Kulturáltan és betartva az előírásokat tudtunk találkozni. Véleményem szerint mindenki azt várta, hogy vissza tudjunk térni. Nyilvánvalóan az élet nem lesz ugyanolyan, mint amilyen volt a járvány előtt, de fontos, hogy visszatérjünk, tudjunk tanulni és egymással találkozni.

– Jelenleg Marosvásárhely a sárga zónához tartozik. Tehát az elemi iskolások, illetve a ciklusvégző diákok térhettek vissza az iskolák padjaiba. Végzősként milyen lesz visszaülni a padba, és újra belecsöppenni abba az osztályközösségbe, aminek a része vagy?

– Én pont a járvány előtt váltottam osztályt, és 11. osztály első félévében lettem ennek az osztálynak a tagja. Már kezdtem egyre jobban megismerni az új osztálytársaimat, kezdtem egyre jobban szocializálódni, és akkor megérkezett a koronavírus. Igazából egy évig nem is láthattam az új osztálytársaimat. Nagy örömmel és lelkesedéssel tölt el, hogy visszatérhetek az iskolapadba, és ismét személyesen találkozhatom velük. Az online találkozások olyanok, mint amikor számítógépen, elektronikus formában olvasunk egy könyvet, a személyes találkozások pedig az igazi könyveket jelképezik. Úgy gondolom, hogy nagy kihívás lesz, de fontos az, hogy megtaláljuk az utunkat, ami valami felé vezet. Meg kell határozzuk a célunkat, és lépésről lépésre kell közeledjünk felé. 

– Meglátásod szerint hogyan fog alakulni számotokra a líceum befejezése? Mennyire látod esélyesnek a hagyományos programokat?

– Vezetőségi ülésen is arról beszéltünk, hogy milyen lesz a ballagás, és hogy egyáltalán lesz-e szalagavató. Az a szerencse, hogy mindkettő lesz, viszont most az a kérdés, hogy milyen formában. Ezt a járványhelyzet alakulása nagyban tudja befolyásolni. Tavaly szeptemberben volt a ballagás, ami kicsit furcsa volt, de a hagyományos menete megvolt, hiszen először volt egy istentisztelet, majd az utolsó osztályfőnöki órák következtek, és magát a ballagást a vár udvarán sikerült megszervezni. A vezetőtanácsnak a jelenlegi álláspontja az, hogy idén is hasonló formában fogjuk megszervezni a ballagást, annyi eltéréssel a tavalyihoz képest, hogy idén május-júniusban, tehát a megszokott időben. Még hozzátenném, hogy a Bolyai Kollégiumnak köszönhetően felújították a Bolyai sportpályáját, és remélem, hogy végre használhatjuk is, például a tanár–diák mérkőzések alkalmával. 

– Az online oktatással lemaradtatok a tananyaggal, vagy tudtátok tartani a lépést?

– Vannak olyan iskolák Erdélyben, ahol megvan az a platform, az a háttérsegítség, ami a haladást lehetővé tette. Ez az elsősorban az elméleti líceumokra vonatkozik, hiszen itt óriási segítség, hogy egy régi tankönyv helyett elérhetővé válik más dokumentumok világa az internetnek köszönhetően, és bárminek utána lehet nézni. Szerencsére voltak olyan tanárok, akik megtalálták a megfelelő módozatokat ahhoz, hogy hasznos információval halmozzanak el minket, diákokat. Viszont ebben a kérdésben mindig a szaklíceumokat emelném ki, hogy ők a gyakorlatot, például egy autószerelést hogyan tudtak megvalósítani. Online biztosan nem, ez egyszerűen elképzelhetetlen. Épp most válik a Gheorghe Şincai Szakképző Líceum diákszervezete is az MDT tagjává; a diákjaik is elmondták, hogy számukra ez az időszak kínszenvedés volt. Továbbá felmerül, hogy a munkaerőpiacon hogy fogják elfogadni őket, hiszen ők – önhibájukon kívül – nem tudtak gyakorlatozni. De az online oktatás hátrányai nemcsak a szaklíceumokat érintik, hanem a nem annyira erős elméleti líceumokat is. Számukra is gondot jelentett ez az időszak, hiszen példának okáért tudjuk, hogy a román nyelv oktatása mennyire fontos, szemtől szemben pedig a tanárok is sokkal jobban, interaktív módszerek segítségével tudják átadni a tananyagot, ezt online teljesen másképp lehet megvalósítani. Az online oktatásra nem lehetett felkészülni, senki nem számított rá, hogy ez egyik pillanatról a másikra bekövetkezhet, és a tanárok nem voltak felkészülve. Volt olyan nagyon haladó gondolkodású tanár, aki egyből online kvízeket és hasonlókat állított elő, azonban a legtöbb oktató nem tudta, hogy hogyan kellene reagáljon erre az egész helyzetre, mindezt pedig a tananyag leadása és ennek következtében a diákok szenvedték meg. 

– Hamarosan elballagtok, és már nem lesztek középiskolások. Ezt követően mi lesz a Maros Megyei Magyar Diáktanács sorsa?

– Eddig minden képzésemen azt hallottam, hogy a jó vezetők nemcsak saját magukra gondolnak, hanem szem előtt tartják azt a feladatot is, hogy új utánpótlást neveljenek ki. Erre én és a velem egyidős társaim mindig nagy hangsúlyt fektettünk, és képeztük a fiatalabbakat. Március elején kerül sor az MDT kongresszusára, ahol a mi nemzedékünk le fog mondani, de úgy gondolom, hogy nyugodt szívvel tudom átadni a stafétát, mert vannak nagyon ügyes diákok, akik majd fogják tudni folytatni a munkánkat.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató