Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-07-23 13:58:36
Ami fáj
	Nem félek én már a haláltól,
	mert szinte meghaltam néhányszor,
	de bevallom, az fáj nagyon,
	hogy az életet itt hagyom,
	itt hagyom, és nem is az élet
	fáj, hanem, hogy itt hagylak téged,
	s a kevesellt csókok is fájnak,
	s hogy rabja lettem e világnak,
	mely nekem bilincs volt és börtön,
	melyből ki kellett volna törnöm –
	gyáva voltam, vagy nem volt módom –
	immár sehol sem vagyok otthon,
	mert, Uram, kétezer év alatt
	a világmegváltás elmaradt,
	a maradék reménnyel élek –
	ilyenek lesznek, akik élnek,
	lehet az öreg vagy fiatal –
	s mert ez az ország egy ravatal,
	és halottasház lett a jelen –
	ismétlődik a történelem –,
	de a szellem nagysága szép volt,
	annak kéne egy külön égbolt,
	másik csillag, ahol megáldva
	a szellem gyémántszobra állna,
	s mellette a szerelem lelke
	térdepelne és énekelne.
	Nem félek én már a haláltól,
	mert szinte meghaltam néhányszor,
	csodálkozom, hogy megmaradtam,
	mondhatnám azt, hogy föltámadtam,
	föltámadtam többször is, élek,
	s hogy mi lesz később? Attól félek.