Legújabban a költségvetés-kiigazítás kapcsán robbant ki vita az elnök és a kormány között.
Legújabban a költségvetés-kiigazítás kapcsán robbant ki vita az elnök és a kormány között. Van itt minden, mint egy rendes vegyesboltban: oda-vissza üzengetés az érintettek között, „azzal kezdődött a balhé, hogy a szomszéd visszaütött” jeligével, szép színpadiasan elvitázgatnak a legfelsőbb védelmi tanács illetékességéről a kérdésben, szőnyegre rendelik a minisztereket az elnöki hivatalba, ahol aztán az államfő nem fogadja őket. Szóval a körítés osztályon felüli, de az a jelek szerint már senkit nem érdekel, hogy a lényeggel nem kis baj van.
Ugyanis, mint a szakértői véleményekből kiderül, a költségvetés-tervezet gerincét jelentő számokkal nagy a gond. A kormány 5,5%-os gazdasági bővüléssel tervezett, ezzel szemben a Nemzetközi Valutaalap már elkezdett dolgozni az év felénél jegyzett gazdasági adatokon alapuló előrejelzésén, amit várhatóan októberben tesznek közzé, ebben nagy valószínűséggel lefele módosítják az éves gazdasági bővülésre vonatkozó előrejelzést, 4,5% környékére. Nem szentírás, hogy ez be is válik a valóságban, de ha az ő becslésük valósabb a kormányénál, az jelentősen kevesebb osztogatnivalót jelent az esztendő utolsó hónapjaira. De nemcsak a várható gazdasági bővüléssel kapcsolatban tűnik túl optimistának a kormány, hanem az egyik fontos adótétel bevételeit illetően is. Tegnap a költségvetési tanács elnöke jelezte egy gazdasági rendezvényen, hogy a kormány éves viszonylatban 15%-os bővüléssel számol a hozzáadottérték-adóból, miközben a gyakorlatban még 10%-kal sem nőttek ennek az adónak a bevételei az első hét hónapban tavalyhoz képest. Az éves előirányzat megvalósulásához az kellene, hogy az esztendő hátralevő hónapjaiban megduplázódjanak ezek az adóbevételek. Ez sem lehetetlen, de azért fehér hollóval nagyobb az esélyünk találkozni, mintsem ez beváljon. És ez csak néhány adat, ami mélyreható elemzés nélkül is feltűnő, ki tudja, mi derülne ki egy részletesebb bogarászásnál? Amilyet például egy magára valamit is adó ellenzék kéne végezzen egy olyan fontos dokumentum kapcsán, mint a költségvetés. Azt látjuk, és hosszú éveken keresztül fogjuk még a bőrünkön érezni, hogy ez a kormány mire képes, de egy árnyalattal sem jobb nála egy olyan ellenzék, amelyik ebben a helyzetben beéri aláírás-gyűjtögető akciókkal és tévés szócsatákkal. Amíg csak ez megy, addig világos, hogy csak a húsosfazék közelségére vágynak azok, akik jelenleg távolabb vannak tőle. Akkor hihetnénk el, hogy tényleg az adófizetők és az ország érdekében kifejtendő jobb munkára jelentkeznek, ha előállnának egy, a valós adatokra alapozott alternatív költségvetéssel, ami kapcsán lehetne érdemi vitát is folytatni. És hasonlóan járnának el a
közélet többi szakterületén is. De amíg a hasra csapós kormánypolitikákra válaszként csak kontrázásra telik, addig kár magunkat azzal áltatni, hogy lényegesen jobbra fordulna a sorsunk csak annyi által, hogy a kormánypalotában játszott komédiában lecseréljük a színészeket.