Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-01-03 15:27:11
Petőfi Sándor 190 éve jött a világra. Sokan, nagyon sokan tudják, hogy január 1. nemzeti költőnk születésnapja, lélekben talán meg is emlékeznek róla. De Marosvásárhelyen van egy olyan közösség is, amely tíz esztendeje évről évre összegyűl a szilveszteri óévbúcsúztatás utáni délben Petőfi Kossuth utcai szobránál. A legkülönfélébb emberek vannak jelen ilyenkor, de igazi családi közösségként válnak eggyé, hogy bensőséges hangulatban idézzék fel a magyar szabadságharc és a világszabadság halhatatlan lírikusának egyéniségét, lelkesítő eszméit, elénekeljék dalait. Így volt ezúttal is. Az EMKE megyei szervezete kezdeményezésére ezen a kedden is jó néhányan összejöttek a tisztelgő ünnepségre. Szikrázó téli ragyogásban, a megújulás reményét is erősítő lélekmelegben hallgathatták Petőfi Sándor maiakhoz szóló üzenetét.
A Vártemplom Kovács András vezette Psalmus kórusával együtt énekelt Szózat után a szervezők nevében Barabás László, a vásárhelyi kántor-tanítóképző főiskola igazgatója méltatta az eseményt, majd Nagy László unitárius lelkész, püspök-helyettes szólt a jelenlevőkhöz. A nemzeti érzésben nincs vallás – hangsúlyozta –, ez felekezettől függetlenül mindannyiunkat összeköthet, egybefonhat. Az 1848-49-es szabadságharcban is, amelyben Petőfi életét vesztette, különböző vallású emberek fogtak össze a közös cél érdekében. A 90. zsoltárból kiemelt ige határozta meg a szónok mondandóját: az isteni jóindulat, a jó akarata, a jó szándék kell vezérelje a mai embereket is. Ennek jegyében, egymásért cselekedve tehetünk minél többet közösségünk megmaradásáért, boldogulásáért.
A tisztelgés Barabás László előadásával folytatódott. A néprajzkutató Petőfi és a néphagyomány témájáról írt dolgozatából olvasott fel részleteket. Szövérfi István nyugalmazott lelkész a költő Egy gondolat bánt engemet című versét mondta el. Koszorúzásra is sor került, miközben a kórus és a közönség együtt szólaltatott meg Petőfi-dalokat. A megemlékezés a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zárult.