A kollektív bűnösséget eltörlő rendelet következményei
Komoly politikai és gyakorlati következménye is van annak, hogy a szerb kormány hét évtized után eltörölte a vajdasági Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot.
Komoly politikai és gyakorlati következménye is van annak, hogy a szerb kormány hét évtized után eltörölte a vajdasági Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot – hangsúlyozta Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti frakcióvezetője kedden Belgrádban.
A legjelentősebb politikai következmény az, hogy az október 30-án meghozott kormányhatározattal végérvényesen és maradéktalanul kikerült a kollektív bűnösség elve a szerbiai jogrendből – húzta alá Pásztor. Hozzátette: ez egy olyan folyamatnak a vége, amelynek korábbi állomása a tavaly nyáron elfogadott parlamenti nyilatkozat volt, amellyel a szerbiai képviselőház elítélte az 1944-1945-ös magyarellenes atrocitásokat, majd ennek folytatásaként Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb elnök Csúrogon koszorúzott azon a két emlékhelyen, amelyet a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzett magyar és szerb áldozatok emlékére állítottak fel. A politikus emlékeztetett arra is, hogy a szerb emlékhelyet a magyar állam, a magyar emlékművet pedig a szerb állam pénzéből emelték.
A rehabilitációról szóló 2011-es törvény értelmében az áldozatok hozzátartozói vagy a túlélők benyújthattak és a mai napig benyújthatnak rehabilitációs kérelmet – magyarázta Pásztor Bálint kedden. Az említett törvény a rehabilitáció két formáját különbözteti meg: a törvény erejénél fogva történő rehabilitációt és a bírósági rehabilitációt. Mindkettőt bíróság végzi. A törvény erejénél fogva történő rehabilitációt alkalmazzák abban az esetben, amikor a nemzeti hovatartozás miatt a kollektív bűnösség elve alapján fosztották meg életüktől vagy más alapvető emberi joguktól az érintetteket – részletezte a jogi végzettséggel rendelkező politikus. Ilyenkor gyorsabb, egyszerűbb a rehabilitációs eljárás – tette hozzá.
Pásztor fontosnak tartotta továbbá azt is kiemelni, hogy magyarellenes atrocitásokra 1944-1945-ben nemcsak a Vajdaságban került sor, hanem Erdélyben, a Felvidéken és Kárpátalján is. Mint fogalmazott: „nagyon szurkolunk azért, hogy a bukaresti, a pozsonyi vagy a kijevi parlamentben is olyan nyilatkozatot hozzanak az ottani képviselők, amellyel elítélik az ottani magyarirtást, vagy pedig a bukaresti, pozsonyi vagy kijevi kormány megnyilatkozzon ezekben az ügyekben, esetleg eltöröljék Szlovákiában a Benes-dekrétumokat”.
