Közösségi Szféra

Véget ért az idei Kortárs Művészeti Műhely

Két, jellegében teljesen eltérő, lényegében azonban közel azonos fesztiválnak adott otthont az elmúlt héten, illetve hétvégén Marosvásárhely. A 16. Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztivál fő helyszíne a várudvar volt, míg a szombaton és vasárnap megrendezett Szféra Kortárs Művészeti Műhely ismét a volt 4-es iskola udvarán és termeiben talált otthonra. A korábban zsidó iskolaként működő, különleges épületben és az általa teljes mértékben körülölelt térben, egy év kihagyás után, ezúttal is a Vox Novum Egyesület szervezte meg az eddigi esztendőkben a Vásárhelyi Forgatag idején zajló, egyedi minifesztivált, amelyre idén az augusztus 15-i hétvégén került sor.

Egyedi és minifesztivál – és ez így jó. A Szféra nem való mindenkinek, olyasmit kínál, ami a nagy tömegek számára talán érthetetlen vagy értelmezhetetlen, ugyanakkor éppen ezzel hódította meg az újdonságra vágyó, kísérletező kedvű, művészetkedvelő, és legnagyobb részt értelmiségi ifjabb (és idősebb) generációk szívét. A hasonló a hasonlót vonzza elv alapján pedig az elmúlt évek alatt lelkes törzsközönsége alakult ki a fesztiválnak, amely egy évben egyszer valódi fórummá avanzsálja a magas kultúrán keresztül (is) szórakoztatni kívánó összművészeti zsebszemlét. A Szféra programfüzete – szerencsére – nem túlzsúfolt. Az idei állandó programok kortárs alkotók kiállításiból és installációiból – Siklódi Fruzsina: Hullámok, rétegek, rezgések, Hadnagy Kinga-Henriette és Herman Levente: Párhuzamos impressziók című tárlataiból, Égető Tamás: Forgive me című 3D-s animációjából – álltak, ezeken kívül megtekinthető volt Pál Péter Szféra című installációja és Herman Levente Street art falfestménye. Szombat délben Irodalom és képek címmel zajlott felolvasó-délután a Látó szépirodalmi folyóirat szervezésében, majd A hullám fogalmi evolválódása és megnyilvánulása a festészetben címmel tartott alkotóműhelyt Siklódi Fruzsina. Kora délután a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színészeivel találkozhattak az érdeklődők, majd Orbán János, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze vezetett a Szféra háza táján a Monarchia építészetével ismerkedő sétát. Vasárnap tematikus sétán és látogatáson vehettek részt az érdeklődők a Status Quo Ante Zsinagógában, délután ismert DJ-k tartottak beszélgetéssel egybekötött közönségtalálkozót, este pedig Szféra Open címmel slam poetryre került sor. A koncertek délután fél ötkor kezdődtek, a szervezők pedig – a Szférára jellemzően – ismét olyan együtteseket és előadókat hívtak meg, amelyek ismertek ugyan, de nem tartoznak a kommersz, rádióbarát és elcsépelt élvonalba, ugyanakkor tartalmat kínálnak, legyen szó bármilyen műfajról. Mert műfaji szórás az idén is volt bőven: szombaton és vasárnap a Szféra-udvarban lépett fel a Szintaxis, az IV-IN Live, a GenMaica (Eujah&Jhu), majd a Musspell, a D.A.S. Trio és a fesztivál úgymond megkoronázásaként a sZempöl. Mindezek mellett a zeneutcává változó Enescu utcában, a 112 Kávézó előtt DJ-k szolgáltatták a talpalávalót – Pont, WRK, Dj Krixie, BUNNY és Detour –, a főtéri BackStage Pubban pedig, ugyancsak a Szféra részeként, a Beats Of Spheres című koncerten lépett fel Rapala és Injektah.

Mindez szép, jó és fontos, de a Szféra lényege mégsem itt keresendő. A programsorozat, a Szféra alkotórészeinek egésze immár nemcsak cél, hanem eszköz is: kerete annak a fórumnak, amely e miniszemlén évről évre megvalósul. Rengeteg fesztiválon jártam már, ám nagyon kevésre (szinte egyikre sem) volt jellemző, hogy a koncertek kezdete előtt, szinte percekkel a nyitás után annyira belakja a teret a közönség, mint a városközpont ezen meghitt, eldugott szegletén. A közönség, amely természetesen megtekinti a tárlatokat, értékeli a helyszín különleges díszítését, szereti a kortárs képzőművészetet és vizuális művészetet, építészetet, meghallgatja a koncerteket, ám elsősorban – úgy tűnik – mégsem ezért vált a Szféra törzsvendégévé, hanem azért az egyedi, barátságos és abszolút családias hangulatért, amelyet a fesztivál áraszt magából. A Szféra minden évben a marosvásárhelyi fiatal (és nem csak, de elsősorban a fiatal) értelmiségiek találkahelyévé válik, ahova délután nagyon sokan családdal, kisgyerekkel érkeznek, megtekintik a látnivalókat, majd estig csevegnek a számtalan ismerőssel. Estére pedig beindul a buli, teljesen megtelik az iskolaudvar, és kezdődik a parti. Azon réteg jár ide elsősorban, amelynek tagjai fiatalok, lazák, széles látókörűek, műveltek és okosak – sokan közülük jelentős pozíciókat töltenek be a közéletben, a kulturális életben, a médiában és nem csak. Így természetesen alapból megvan a kölcsönös respekt, és mindig akad közös téma is. A Szférán csak az nem talál beszélgetőtársat magának, aki nem akar. Ez a lazaság, ez a nagyon barátságos és családias hangulat lengi be a Szféra egészét, és adja azt a különleges, egyedi ízt, amelyre csak a kicsi, mondhatni intim, ám különleges audiovizuális élményt nyújtó, stabil és civilizált törzsközönséggel rendelkező, nem a nagyvilág ízlésére és kegyeire célzó, önmaguk útját járó, újdonságokra nyitott összművészeti minifesztiválok képesek. Hagyományteremtés volt a javából.