Közösségi emlékidézés Abodban

Ritka alkalomra gyűltek össze szombaton

a falu lakói: nem ünnepelni, hanem az egykori falura emlékezni.

Az egykori járásbírósági irodában berendezett klubban gyűltek össze szombaton délután a székelyabodiak, a szervezők meghívásának a nyolcvanfős lakosságból harmincöten tettek eleget, többnyire idősek, de néhány középkorú és fiatal is.

Az ötlet a helyi Marton Antaltól származik, akitől megtudtuk: 2016 decemberében kezdte el a falubeliektől gyűjteni a családi fényképeket, hogy a 2017 nyarán szervezett falunapra kiállítást rendezzen belőlük. A fotókat családok szerint rendezte el, egy részüket újra előhívatta, majd bekereteztette, és be is mutatta a falunapon, de csupán néhány órára lehetett a kultúrotthonban megtekinteni őket. Így adódott az ötlet, hogy alkalmat biztosítanak a helyieknek, hogy alaposabban szemügyre vegyék a fotókat, és további információk derüljenek ki az azokon ábrázolt személyekről. Ilyenkor, télen több szabadideje van mindenkinek, összeülhet a lakosság, az idősek közül mindenki felismer valakit, hiszen ő 48 évesen már sokakra nem emlékszik. Közben az összegyűlt közel hétszáz fényképet digitalizálta, feljavította, így vetítette le szombaton az érdeklődőknek – mesélte el az előzményeket a szervező.

A szűknek bizonyuló klubban több órán át folyt a képek bemutatása; olyan kort elevenítettek fel, amikor „még a fényképezőgép petróleummal működött”: az 1920–30-as éveket, de akadt az Osztrák–Magyar Monarchia idején készült fénykép is. Mivel akkor még a fényképész ritkaságszámba ment, főleg a Kolozsváron, Marosvásárhelyen szolgáló fiatalok és családjuk készíttettek fényképet, és sok katonakép is előkerült. Az 1950-es évektől Szovátán, Erdőszentgyörgyön, Nyárádszeredában is megjelentek a fényképészek, a közösségi eseményekre, szüreti bálokra, lakodalmakra falura is kiszálltak, vagy képet lehetett készíteni az ő műhelyeikben is.

Minden egyes képkockát figyelmesen megszemléltek a jelenlevők, felismerték családtagjaikat, apót, nannyót, a tanítónőt, a lelkészt, miközben néha nagyokat sóhajtottak az idő múlására gondolva, vagy éppen nevettek egy-egy falustárs gyermekkori képén vagy a falu egy-egy jellegzetes figuráján, mint például Marton Mihályon, de olyan képkockák is felvillantak, melyeken tetten érhető volt az a kor, amikor még szamárfogat biztosította az üzlet áruellátását, és feltűnt az adott kor „BMW”-je, a marhavontatású ráfos szekér is. A falu szinte minden családja megelevenedett, a Nagyok, Martonok, Ferencziek, Kálmánok, Györgyök, Bírók, Madarasok, Ziliczkik.

A bemutató végén a szervező ismertette a helyiekkel a hármasfalusi Sándor János készítette abodi címertervezetet is, s közben Vass Imre polgármester hozzájárulásának és Nagy Miklós helyi tanácsos szorgalmának köszönhetően finom estebéd készült, a fiatalemberek pálinkát, Marton Zsuzsánna néni farsangi fánkot tett az asztalra, majd az étkezés után bor mellett folytatódott az emlékidézés, társalgás kinek-kinek amíg kedve tartotta, vagy amíg a kúrálásra váró állatok haza nem „szólították” a gazdákat. Marton Antaltól megtudtuk: némi pénz is gyűlt, amit arra használnak, hogy két-három tucatnyi képet felnagyítanak, és a kultúrotthonban kifüggesztik.

A 81 éves Kálmán Jusztina már látta a fényképkiállítást, de eljött a vetítésre is. Az ötletet nagyon jónak találta, mert már ő sem emlékszik mindenkire. A 67 éves Ferenczi Magdolna itt nevelkedett, de Székelykeresztúron tanult, Marosvásárhelyen dolgozott, csak a munkahelye megszűnése után költözött vissza a faluba, s azért is volt kíváncsi a bemutatóra, mert sok emberre már nem emlékszik, és a kiállítást sem látta. „Nagyon szép, de fáj a lelkem, amikor visszagondolok a múltra, akkor összetartás, szeretet volt” – jegyezte meg lapunknak hazafelé indultában a 75 éves Madaras Olga.